Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)

1977-02-01 / 1. szám

dett. Négy betegen retropozíciós műtét történt (Juhász dr.) és a kiváltott válaszaikat a műtét előtt és a műtét után öt nappal regisztráltuk.

A kiváltott potenciálok regisztrálása hasonló volt előző közleményünkben ismertetett módszerhez [8]. A beteget vetítővászon elé ültettük 2 méter távolságra egy sötét helyiségben. A fényfelvillanásokat a beteg feje mögött elhelyezkedő fotostimulátor (EMG, Esztergom) adta 10 //sec tartammal. A teljes sötétadaptáció elkerülésére a beteg feje mögött 4,5 V-os zseblámpaizzót égettünk. Három méretű sakktáblamintát használtunk, melyek négyzeteit 1, 2, 3,5° alatt látta a beteg. Az ingerlés frekvenciája 1/s volt.

Az elvezető elektródát a fej középvonalában a protuberancia occipitális externa felett 25 mm-re helyeztük el. Indifferens elektródaként a fülcimpára felhelyezett csíptető szolgált. Ellenállás csökkentésre zsíroldó detergenst tartalmazó elektródapasztát alkalmaztunk. Erősítőként 4 csatornás elektroenkefalográf erősítője szolgált (EMG, Esztergom). Az erősítőben 70/s szűrőt, 0,3 sec

2-1. ábra. Az amblyop és az ép szemről kiváltott látókérgi válaszok aránya valamennyi vizsgált betegben kezelés előtt. Ordináta: A kiváltott válasz kezdeti nagy negatív-pozitív hullámkomponensének aránya. Abszcissza: ingerlési paraméterek. D: diffúz fényinger. 3,5°, 2°, 1° = az ingerlésre használt sakktáblaminta négyzetnagyságának látószöge a beteg szemétől

mérve

időállandót használtunk. A kiváltott válaszokat frekvenciamoduláció segítségével magnetofonszalagon rögzítettük, és az átlagolást KFKI amplitúdó analizátoron végeztük.

Az eredmények értékelése a legnagyobb negatív—pozitív hullámeltérés megállapításából és a két szem közötti amplitúdóarány kiszámításából állt. A számlálóba mindig a kisebb látásélességű szemről kapott eredmény került.

27