Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)

1977-02-01 / 1. szám

Szemészet 114. 20—25. 1977. Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikája (igazgató: Kakán Ágost egyetemi tanár) közleménye A csarnokzúg ultrastruktúrája glaucoma capsulare kórképében SZIKLAI PÁL A glaucoma capsulare csarnokzugi ultrastruktúrájával Ringvold és Véggé (1971) foglalkoztak először [4]. Arra a megállapításra jutottak, hogy a pseudoexfolia­­tív anyag intertrabecularis felhalmozódása a glaucoma keletkezésének fontos tényezője. Rohen és Witmer szerint [5, 6] a glaucoma capsulare és a glaucoma simplex csarnokzugi patológiás elváltozásai nem azonosak. A glaucoma cap­sulare kórképében csak mérsékelt trabecularis hialinizációt észleltek és az osmiophil „gócok” megjelenése sem volt olyan kifejezett a Schlemm-csatorna belső fali endothelje alatt, mint simplex glaucománál. Az említett vizsgálatok azt az elképzelést erősítik meg, hogy a glaucoma cap­sulare nem a glaucoma simplex valamely változata, sokkal inkább a pseudoex­­foliatív anyag csarnokzugi lerakódása által okozott szekunder glaucoma. Mivel klinikai tapasztalás szerint a pseudoexfoliatio és a glaucoma összefüggése nem egyértelmű, valamint kevés a glaucoma capsulare csarnokzugi ultrastruktúrá­jára vonatkozó adat, e kórkép viszonylag korai stádiumában levő betegek trabeculektomia során eltávolított csarnokzugi szövetdarabjait elektronmik­roszkópos vizsgálat céljára dolgoztuk fel. Anyag, módszer Glaucoma capsulare kórképében szenvedő 3 beteg 3 szemén végzett tra­beculektomia szövetdarabjai kerültek vizsgálatra. A betegek (2 ffi, 1 nő) átla­gos életkora 66 év. Mindhárom beteg 1 éve észlelt először látásromlást, mind­egyik operált szem látásélessége jobb volt, mint 5/10, a szemnyomások a leg­hatékonyabb konzervatív kezelés mellett is 30,0 Hgmm felett maradtak. A látó­térben 2 esetben Bjerrum-scotoma, 1 esetben nem teljes nazális felső kvadráns kiesés volt kimutatható. 2 betegnek mindkét szemén, 1-nek csak az egyiken volt kimutatható glaucoma capsulare. Kontrollként glaucoma simplex és glaucoma congestivum chronicum ese­tekből származó hasonló szövetdarabokat használtam. Az eltávolított 2x2 milliméteres, a belső scleraárok képleteit tartalmazó szövetdarabok azonnal glutáraldehides rögzítőbe kerültek. Utóozmiumozás után felszálló alkoholsor­ban dehidráltunk, majd a beágyazás Aralditba történt. A félvékony és ultra­metszetek Reichert OM U2 ultramikrotommal készültek. Kettős kontrasztozás uranilacetáttal és ólomcitráttal. A vizsgálatokat az MTA Szegedi Biológiai Központ Biofizikai Intézet elekt­ronmikroszkóp laboratóriumának JEOL 100B elektronmikroszkópjával végez­tem. Eredmények A toluidinkékkel festett félvékony metszetekben mindhárom esetben megta­lálható a Schlemm-csatorna a környező struktúrákkal. A Schlemm-csatorna nyitott. Elektronmikroszkópia: Az intertrabecularis teret különböző kiterjedésű, dominálóan fibrilláris szerkezetű [2] pseudoexfoliatív anyagból álló „gócok” töltik ki. Legnagyobb mennyiségben a Schlemm-csatorna belső fali endothelje alatt, a trabeculum cribriforme területén észlelhetők (7„ 2. és 3. ábra). 20

Next

/
Thumbnails
Contents