Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-02-01 / 1. szám
tént a részletes kivizsgálás. Sem haematologiai, sem immunológiai kórképet nem tudtak igazolni. A szájnyálkahártya biopsiájából kimutatott amyloidot másodlagosnak tartották, mert primaer amyloidosisra utaló tünetet nem észleltek. Prednisolon és a lázas időszakban Tetrán terápiára gyors volt a javulás. Az aphthák, genitalis ulceratio, ízületi panaszok csökkentek, a jobb szemfenékről a vérzések kezdtek felszívódni, a bal üvegtest kezdett feltisztulni. Kórházból való távozása után 2 tbl Prednisolont szedett naponta. 2 hét múlva újabb kis attack támadt, ami a jobb szemfenéken a centrum oedemájából állt, a vena temporalis superior retinae egyik ágacskája a macula közelében lényegesen vékonyabb volt, visus 1,0-ről 0,8-га romlott. Bal oldalon az üvegtest ekkorra már feltisztult annyira, hogy jól láthatóvá váltak a szemfenék centrumában és környékén levő inveterált chorioretinitises foltocskák. Az egész szemfenéken az erek szűkebbek voltak, különösen a peripherián. Helyenként oedemás csillogás, fényérzékenység volt észlelhető. Ezen a szemen a látás a felvételtől számítva 0,2-re javult a Prednisolon hatására. Az újabb attack ezt a szemet nem érintette. Jobb könyökízületi gyulladása rosszabbodott és a bal lábon felületes phlebitis lépett fel. Prednisolon adagját napi 4 tbl-ra emeltük. 1 hót múlva azonban változatlan látás mellett a jobb szemben a fölső külső negyedben néhány éles chorioretinitises foltot, a centrum alatt kis oedemát észleltünk. A szaruhártyán 1—2 tűszúrásnyi praecipitatum mindkét oldalon. A bal szemen a látás 0,1-re csökkent, az üvegtest borúsabb lett, ami miatt a szemfenéken finomabb elváltozást nem kísérhettünk figyelemmel. Az iris hyperaemiás volt. Újabb 1 hét múlva jobb oldalon a visus és status lényegében változatlan maradt, csak az 1—2 praecipitatum tűnt el, míg bal oldalon a visus 4 méter ujj olvasásra romlott, a praecipitatumok megvoltak, a corpus még borúsabb lett. A Prednisolon adagját 8 tbl-га emeltük és hetente 1 tbl-al csökkentettük. Egy hét múlva a jobb szem látása 0,9-re javul. A fölső külső negyedben levő 2 chorioretinitises folt széle élesebb lett, a vena temporalis superior egyenesen felfelé haladó ága mellett néhány csíkos vérzés volt A centrumból az oedema eltűnt. Praecipitatum egyik oldalon sem volt. Bal oldalon az üvegtest kezdett feltisztulni. A látás 0,2-re javult. További javulást észlelhettünk mindaddig, míg a Prednisolon napi adagját 3 tbl-ra nem csökkentettük. Ekkor a visus ismét leromlott 0,7-re a jobb szemen. A centrum körüli capillarisok területén alul oedema, kaliberingadozás volt észlelhető a szemfenéken. A vena temporalis superior retinae mentén a vérzések már felszívódtak. A fölső külső negyedben levő chorioretinitises foltok megvoltak élesebb határral. Alul temporalisan a peripherián néhány sáx’gás folt volt, körülötte angiitis. Alul nasalisan az egyik vénaág egészen elvékonyodott. Maradtunk a napi 3 tbl Prednisolonnál. 2 hét múlva a látás a jobb szemén 0,3-re romlott. A jobb hátsó pólus erősen oedemás volt. A centrum körüli kisebb erek kifejezettebben szűkek voltak. A fölső temporalis kvadránsban levő 2 sárgás (chorioretinitises) folt megvolt, alul temporalisan a kis sárgás foltocskák alig látszottak. Alul nasalisan a fent leírt beszűkült ér mentén 1—2 csíkos vérzés támadt a peripherián. Bal oldalon a látás 3 méter ujj olvasás lett. A corpus borúsabbá, a papilla halványabbá vált. A Prednisolont napi 6 tbl-ra emeltük, hetente 1 tbl-al csökkentve. A napi 4 tbl-ás adagot azonban több héten át szedte és csak akkor csökkentettük le 3 tbl-ra amikor újabb rosszabbodás heteken át nem jelentkezett. A jobb szem visusa 1,0-re javult. A vena temporalis superior egyenesen felfelé haladó ágai között a régen felszívódott vérzések területe alatti részen hegesedő chorioretinitises folt vált láthatóvá. A temporalis alsó negyedben a retina szürkés lett. A centrum oedemaja megszűnt, finoman szürkés árnyalatúvá vált körülötte a retina. Bal oldalon a visus 0,25-re feljavult. A corpus tisztább lett. Jól lehetett látni a centrumban és körülötte levő inveterált chorioretinitises foltokat. Az erek igen szűkek voltak, helyenként oedemás csillogás volt látható, fényérzékenységgel. A papilla halvány volt. A jobb szemről sikerült 1—2 fluoresceines fotót készíteni, amelyen jól látható a kicsi vénaágacskákból kiszivárgó festék a gyulladás következtében megnövekedett ér-permeabilitás jeleként. Jól láthatók az éles chorioretinitises foltok, amelyek szinte az aphthákhoz hasonlóan éleshatárúak. Több átmeneti sárgás foltocska volt alul. A nagyobb szemészeti attackok kapcsán könyökízülete is fájdalmassá vált. Megbeszélés Sezer vizsgálatai alapján a vírus aetiologia bizonyítottnak vehető, bár azóta nem sikerült vizsgálatait megismételni. Behcet-kóros beteg véréből és vizeletéből, subretinalis folyadékából sikerült csirke chorioallantoisán kitenyésztenie a vírust, passálni és a Behcet-kórhoz hasonló szemelváltozást, meningitist okozni kísérleti állatokban. A vírust elektronmikroszkóposán is kimutatták, meghatározták nagyságát, szűrhetőségét. A lábadozó beteg ember és a kísérletesen fertőzött állat széruma olyan antitesteket tartalmaz, amelyek egészséges emberek-53
