Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 3. szám
Az implantatumok a legváltozatosabb anyagokból készültek. Frost (1867) követői főleg a heteroplasztikus anyagokat ajánlották mint: üveg (Fox, 1896), arany (Freuberger, 1937), ezüst (Lang 1887, Kuhnt 1887), elefántcsont (Becker, 1887). De minthogy ezen plombok gyakran kilökődtek, az anorganikus anyagok helyett a porosus organikus anyagokat mint szivacs darabot (Beit, 1896), decalcinált marhacsontgolyót (Lagrange, 1905), formalizozott borjúcsontot (Magitot, 1922 és Doherty, 1923) ajánlottak. Az amerikai országokban kedvelt a vitallium (Hughes, 1948) és tantalumból (Jensen 1946 és Hudson 1950) készült implantatum. A sebgyógyulás szempontjából legjobbak a testazonos anyagok, mint zsírszövet (Bartels 1908, Steiner 1921, Grossmann 1927, Castrén 1963) és emberi bordaporc (Vannas 1946,Zaikova 1961, Bakin 1962). Thiel 1939-ben szintetikus polyviolplombot ajánl plasztikai csonkképzésre. Berens és Rothbard 1941-ben a plasztik anyagokra hívják fel a figyelmet mint methylmetacrylat ill. plexi glass. Allen és Allen (1950) igen jó eredményekről számolnak be. Két év után 80 esetből csupán 1 lökődött ki. King (1954) rozsda mentes acél hálózattal látja el a plomb felső részét amely alá rögzíti az izmokat. Majd egymást követik a különböző anyagokból készült implantatumok eredményeit ismertető közlemények mint Supramid (Cibis, 1947), Páladon (Walser, 1950), Luciton (Levitt, 1932), Perion (Oesterle, 1953), Polystan szivacs (Schwab, 1954), Nylon (Bangerter, 1956, Nucci, 1960), Teflon (Pistocchi, 1961), Terylen (Q’Donoghue, 1962), Acryl (Arruga, 1962), Poralon (Shif, 1965). Young (1954), Tomb és Gearhert (1954), Roper-Hall (1956), valamint Ellis és Lavy (1956) mágneses maggal látják el az implantatumot. Hazánkban 1962-ben Nagy a Magyar Szemorvostársaság tudományos ülésén számolt be a 9 esetben végzett Fibrostan szivacs implantatio eredményéről. Nagy F. hozzászólásában megjegyzi, hogy az általa Arruga szerint végzett 17 implantatumából 5 év után csak 3 maradt meg. A legjobb eredmény akkor érhető el, ha az implantatumként használt anyag kémiailag sefnl egesr-k-önnуen sterilizálható, alacsony fajlagos súlyú, nem rákképző tulajdonságú, sem allergizáló hatású, ne szívódjon fel és képes legyen a prothesist mozgatni. 1. ábra 219
