Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 1. szám
foglalja ; a sclera-fal átmetszése lándzsával vagy Graefe-késsel és nem ollóval történik. A műtét e fázisában a sclera-ablak kiemelése után iris és corpus ciliare boltosulna elő, ennek megelőzésére az ablak kiemelése előtt elülső csarnokcsapolást végzünk hosszan intralamellarisan vezetett keskeny Graefekéssel. A sclera-ablak területében jól látszó esetleges goniosynechiákat tompán szétválasztjuk. Mindig élesen látszik a sugártest és szivárványhártya határa. Pontosan e határig terjedően a szivárványhártyából gyöki kimetszést végzünk, majd a sclera-lebenvt visszahajtva a sebszéleket 3—5 db műanyag (Ethilon 8/o) varrattal egyesítjük (5. ábra). Végül a kötőhártyalebenyt varrjuk vissza (6. ábra). A műtét végén a csarnokot a csarnokcsapolás szurcsatornáján keresztül fiziológiás NaCl oldattal töltjük fel. A szemre 4 napig kagylós kötést teszünk, az 5. napon a kötőhártyavarratokat kiszedjük és betegeinket általában a 10. napon bocsátjuk haza. A műtét után 4—6 hétig 1%-os atropint és hvdrocortison ke.lőcsöt rendelünk. A kibocsátás után kezdetben 2 hetente, majd havonta-kéthavonta ellenőrizzük betegeinket. Eredmények Eseteink értékelését táblázatokban foglaltuk össze, amelyekből kihagytuk А. К. To éves cigánygyerek esetét, akinek rossz fényérzésű buphthalmusos bal szemén a trabeculectomia a 6. sikertelen műtét volt. Az I. táblázatban feltüntettük a betegek glaucoma típusát, életkorát, nemét, műtét előtti és a műtét utáni 14—17 hónapos szemnyomás értékeit és látásélességeit. A táblázatból kitűnik, hogy a trabeculectomia minden esetben sikeres nyomáscsökkentő műtétnek bizonyult. 20 esetben a műtét önmagában is elegendő volt, 5 esetben kiegészítő kezeléssel maradt kompenzált a glaucoma az észlelési időszak végéig. A műtét után 6 esetben találtuk a látásélesség számottevő csökkenését, melynek oka a lencse átlátszóságának csökkenése volt. Az egyik secundaer glaucomás e szempontból nem értékelhető, mert enucleatio helyett végeztük a műtétet fényérzés nélküli fájdalmas szemén. A fennmaradó esetekben a látás lényegében változatlan maradt. A postoperativ szövődményeket a II. táblázat tartalmazza. A közepes fokú postoperativ iritisek erélyes hydrocortison kezelésre 10—14 nap alatt gyógyultak. A hátsó lenövések hármas cseppre, esetleg subconj. adott 1 °/00 tonogenre leszakadtak. 9 hvphaemás szövődményünk közül a vér 7 esetben a 4. napon, 1 esetben a 6. napon szívódott fel az elülső csarnokból és 1 esetben a 10. napon csarnok-punkcióra kényszerültünk. 7 esetben észleltük, hogy a műtét utáni fiziológiás sós feltöltés ellenére a csarnok sekély maradt. 5 esetben a csarnok a 4. napra helyreállt, 2 esetben a 9. napon. A lencsehomályok és cataracta képződés késői szövődmények, a műtét utáni 2. hónapban jelentkezhetnek. A műtét helyétől függetlenül a hátsó kéreg közepén akkor észlelhetők, amikor jelentős volt a műtét utáni hypotonia. 6 esetben észleltünk átmeneti látásromlást. Ezeknél a látásélesség a műtét utáni 2. hónapban fokozatosan vagy hirtelen javult és elérte a műtét előtti szintet. Feltehetően a látóidegfő keringési zavaráról lehetett szó. Trabeculectomiát 9 esetben második vagy harmadik műtétként végeztük, 16 esetben volt az első műtét. Az utóbbi csoportba tartozó betegeinknél az eredmény főleg látásélesség szempontjából sokkal jobb volt. A műtét utáni 2. hónapban eseteink kb. 90%-ánál a műtét területének megfelelően lapos filtratiós párna jelent meg (7. ábra). Gonioscopiás vizsgálatokat műtét előtt és után rutinszerűen végeztünk. A műtét utáni vizsgálat a 8. és 10. nap között történt. Ezen időszakban a kiemelt belső sclera-harmadnak megfelelően mély árok figyelhető meg, melynek elülső határa a Schwalbe-gyűrű elé esik (8. ábra). Az árok alapját képező szűr-4 Szemészet 49
