Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 3. szám
Színkeverés-látótér vizsgálatainkat, melyekből előző következtetéseinket levontuk szintén a világossághoz való illeszkedés állapotában határoztuk meg. Tekintettel arra, hogy egyrészt ezen vizsgálatok számos tényezőtől függőek, másrészt a számos vonatkozásban megváltozott gyakorlati körülmények miatt, színkeverés-látótér vizsgálatokat végeztünk a leírt módon 30 perces sötét-adaptáció után. Nyilvánvaló volt, hogy a megváltozott tényezők különböző irányú befolyást gyakorolnak. A színkeverés-látótér jellemzői közül a következő alapvető megállapításokat ismételten megvizsgáltuk: —- paracentralis fixálás is eredményezhet-e határozott egyenlet állítást — a centrum és 6°-ig a nasalis felső látótérkvadráns AQ-i azonos értékűek maradnak-e — 6°-ig változik-e a vörös irányú egyenlet állítási eltolódás — jellemző-e 6°—16°-ig a vörös végállás felől a protanomal, zöld végállás felől a deuteranomal egyenlet állítás — változatlan marad-e a macula lutea 3 színérző zónája? Sötét-adaptáció után az anomaloscop fényforrásába tekintve az azonnali válaszok határozottabbak és pontosabbak voltak. Ennek oka lehet egyrészt a külső zavaró fényhatások hiánya, a fénylő fixálópont határozottabb felismerése valamint a fokozottabb kontrasztok. Ezekből következhet, hogy a paracentralis fixálás is határozott egyenletállítást eredményezett, körkörösen 4°-ig azonos AQ értékeket adva. — a nasalis felső kvadrásnak a centrummal való domináns egyezése eltűnt. 2° és 6° között körkörösen normálisnak értékelhető átlagú egyenlet állítás volt tapasztalható 210
