Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 3. szám
Eredmények Az operált 251 eset kapcsán különböző típusú szakadásokatkellettcryocoagulatióval zárnunk (4 ábra). A legjobb eredményt a patkó alakú szakadásnál lehetett elérni. Perifériás kerek lyukak esetén a beavatkozás már kevésbé volt eredményes. Ilyenkor gyakran a többszörös és a leválás miatt nehezen fellelhető, a retina-redők között megbúvó lyukacskák a műtét után tovább filtráltak, a retina újból levált. Különösen cystoid degeneráció talaján kialakult lyukaknál a reoperáció sem hozott mindig eredményt. Macula lyuk cryocoagulálásával csak két esetben próbálkoztunk. Bármilyen jó feltárás mellett sem lehet a maculát a hűtőszonda fejével elérni anélkül hogy a környező szövetek az eszközhöz oda ne fagyjanak. Macula lyukkal szövődött perifériás cystoid lyukaknál a subretinalis folyadék lebocsájtása után a perifériás lyukat cryopexiával zártuk. A macula tájat a combból vett fascia lata csíkkal be domborítottuk, a retina visszafekvése után a macula lyukat photocoagulatióval zártuk. 22 ilyen esetünkből 12 gyógyult. A többinél a retinát nem sikerült visszafektetni, ezért a photocoagulatio eredménytelen lett. Az irodalmi adatokkal ellentétben jó eredményt értünk el viszonylag nagy kiterjedésű ora serrata szakadások lezárásával. 28 esetünkből 22 gyógyult, reoperáció nélkül. Külön ki kell emelni a profilactikus cryopexia igen jó hatását. A fekvő retina miatt kevésbé lehűtött cryodával is hatásos gócokat lehetett elérni. Két esetben kétoldalt végeztünk műtétet az egyik szemen ablatio ellen, a másikon profilactikus célból. A kétoldali műtétet a betegek jól tűrték, a gyógyulási idő megrövidült. A 251 esetből 158 gyógyult, a műtét tehát 63%-ban volt eredményes. Az első műtét sikertelensége esetén mindig kísérletet tettünk egy vagy több reoperációval, ha adva voltak a gyógyulás minimális feltételei. Összesen 63 reoperációt végeztünk, ezeknek kb. 1/3-ban sikerült a retinát alapjához visszafektetni. A sikertelenség leggyakoribb okai voltak: myopiávafszövődött aphakia; többszörös lyukak, melyek közül egyik-másik csak a műtét után került észlelésre, de a beteg újabb műtétet nem akart; olyan esetek, ahol szakadást a leggondosabb vizsgálat mellett sem találtunk; nagy kiterjedésű repedések; néhány olyan eset, ahol feltehetően congenitalis praedispositio állt fenn ablatio retinae kialakulásához. Eseteinknek mintegy 20%-a már eleve infaustnak látszott és egyéb műtéti eljárások sem vezettek volna eredményre. Megbeszélés A cryopexia egyre inkább tért hódít az ablatio retinae sebészetében. Az alacsony hőmérséklet az alkalmazás helyén lyuk elzárására alkalmas chorioretinalis heget eredményez. Állatszemeken végzett kísérletek, valamint enucleatiora került humán szemek szövettani vizsgálatai meggyőzően bizonyították, hogy a cryopexiás góc az anatómiai gyógyulás szempontjából azonos értékű a diathermiás, laser és photocoagulatiós eljárásokéval (Lincoff és mtsai 1964, Curtin és mtsai 1966, Radnót és mtsai 1968, Shea 1967, Hall és McPherson 1965, Bietti 1968, Oosterhuis és mtsai 1968, Matthäus és mtsai 1969, Hamilton és mtsai 1970, Chingell 1972 stb.). Lincoff és mtsai (1970) vizsgálták a cryopexiás góc adhaesiós erejét. Azt találták, hogy a cryopexiás góc adhaesiója a dozírozás nagyságával közvetlenül változik, 200—1850 mg között van. Az adhaesio maximuma all. napon alakul ki. A retinalis adhaesio a Müller-sejt cytoplasmája és a Bruch-membrán között jön létre, miután a pálcikák-csapok rétege elpusztult. Kreissig és Lincoff (1974) 195
