Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 2. szám
por vagy kenőcs alakban közvetlenül a kötőhártyazsákba juttatva, vagy (b) külsőleg, pépes formában a szemhéjra kenve. Az oldatok, pépek és kenőcsök elkészítéséhez olajat, nyálat vagy emberi vizeletet illetve anyatejet használtak. 2. A második csoportot a vallási rítusok és ráolvasások alkották. Ezt az északi arab nomádoknál a sejkek, míg a déli őserdei törzseknél a varázslók végezték. Ezek közül említést érdemel a Koránból vett idézetek felolvasása, miközben a sejk a beteg fejét tartja. Egy másik módszer szerint szent szövegeket tartalmazó papírdarabokat áztatnak vízben, majd ez utóbbit vagy megisszák vagy a szemhéj borogatására használják. Végül ugyancsak szent szövegek elégetésekor vagy füstölik a szemet vagy a keletkezett papírhamuból készítenek oldatot, illetve pépet, melyet a fentiekhez hasonlóan alkalmaznak. 3. A szudáni törzseknél ismeretes a vándor-kuruzslók (quacks) által alkalmazott ősi, több évezredes módszer a szürkehályog kezelésére, a hályogszúrás. Erre a célra leggyakrabban az akácia fa 3—4 cm hosszú tüskéit vagy élesített tűket használnak. A beteg és a kuruzsló egymással szemben ül a földön, míg a beteg fejét egy segítő tartja. Először pasztát helyeznek a kötőhártyazsákba, melynek feltételezett érzéstelenítő hatása van. Kétféle módszer ismeretes: a) az elülső hályogszúrás során néhány millimérerre a limbustól átszúrják a corneát közel a vízszintes meridiánhoz. Ezután az elülső csarnokon át megpróbálják a lencsét kimozdítani és az üvegtestbe lökni, b) A hátsó operációnál a beszúrás a limbus mögött történik a sclerán át és a lencsét hátulról éri el a tüske az üvegtesten keresztül. Szövődmények Természetüknél fogva a növényi-állati termékek és anyagok alkalmazását követően, illetve a hályogszúrás után alakulhatnak ki olyan szövődmények, melyek nemhogy a látást javítanák vagy az eredeti betegséget meggyógyítanák — legyen az akár egyszerű kötőhártyagyulladás is — de vaksághoz vezethetnek. A növényi-állati anyagok részint közvetlenül mechanikus sérülést idézhetnek elő (porok) a szaruhártyán, másfelől savas vagy lúgos hatásuknál fogva kémiailag károsíthatják a corneát. Emellett az oldat, illetve pép készítése során azok másodlagos fertőződése mindennapos következmény (mind baktériumokkal, mind gombákkal) s ennek folytán ők maguk idéznek elő súlyos másodlagos gyulladásokat. A leggyakoribb szövődmények közé keratoconjunctivitisek, leukomák és a legsúlyosabb esetben phthisis bulbi, illetve corneae tartoznak. A leukomák gyakran kétoldaliak és többnyire az alsó harmadra terjednek ki, aminek az a magyarázata, hogy a betegek a becseppentéskor rendkívül erősen felfelé rotálják a szemüket és így csak az alsó harmadot éri közvetlenül a ,,gyógyító” por vagy oldat. A hályogszúrás során a legnagyobb veszélyt fertőzött tüske vagy tű használata után endophthalmitis, secundaer glaucoma és phthisis bulbi kialakulása jelenti. Néha akut glaucoma fejlődik ki, ha a hátsó hályogszúrás során a lencsét az elülső csarnokba dislocálták. Nem gyakori, de alkalmanként előfordul az opticus atrophia is. A vallási és rituális ráolvasási módszerek általában nem járnak szövődménynyel (kivételt a hamu közvetlen alkalmazása képezi), viszont a legkevésbé befolyásolják az eredeti betegséget. 118
