Szemészet, 1974. (111. évfolyam, 1-4. szám)

1974 / 1. szám

Szemészet 111. 44—48. 1974.

Borsod megyei Vezető Kórház, Miskolc Szemészeti Osztályának (főorvos: Qát György) és II. Idegosztályának (főorvos : Tass Gyula) közleménye

A centrocoecalis scotomák elektrolyt-befolyásolhatóságáról

GÁT GYÖRGY, TÉCSY SÁRA, TASS GYULA

A sclerosis multiplex oka és pathogenesise mindmáig ismeretlen mégis a számtalan aethiologiai feltételezés nagyjából három csoportba sorolható, úgymint

1. Specifikus fertőzés

2. Immunológiai ill.

3. Alapanyagcserezavar teória

Bármelyik felfogás is áll közelebb az igazsághoz, abban a szerzők többsége egyetért, hogy a betegség egyik alapvető tényezője az idegvezetés zavarában keresendő. Ezt Charcot már 1867-ben felvetette. Ezzel magyarázzák többek között Simons, Watson, Nelson is azt a megfigyelésüket, hogy a sclerosis multiplexes betegek panaszai a testhőmérséklet változásával lényegesen megváltoznak, azaz a tünetek hideg hatására javulnak, meleg hatására rosszabbodnak. Szemészeti vonatkozásban Uhthoff, illetve Riclclef írták le, hogy fizikai munka, illetve hő hatására állapotváltozás következik be, romlik a visus és nő a scotoma. Az idegvezetési zavar lényeges szerepe mellett bizonyítottak Davis megfigyelései is, aki NaHC03 infusióval 20—-30 percig tartó visus- és látótérjavulást tudott elérni. Szerinte a javulást a Ca ionisatio időszakos visszaszorítása okozná. Feltételezést úgy bizonyította, hogy a NaHC03 infusio kiváltotta javulás közben CaCl2 injectiót adott, s a Ca beadása után a scotoma ismét eredeti nagyságára növekedett, a visus visszaromlott.

Holm a sclerosis multiplex aetiopathogenesiseben szerepet tulajdonít az időleges Mg hiánynak, mint rész-factornak. Itt kívánjuk megemlíteni azt is, hogy acut schubok esetén alkalmazott jótékony hatású steroid kezelés a Ca anyagcserére visszaszorító hatású, minek következtében a sejten belüli Mg-Ca arány a Mg javára billen.

Részben Davis közleménye, részben Tass és mtsai által a sclerosis multiplexes betegeknél korábban kimutatott Ca-Mg antagonismus megléte adta a gondolatot, hogy a sclerosis multiplexhez társuló látóideg elváltozásoknál megvizsgáljuk a Mg hatását.

Első lépésként három olyan több éve kezelt, biztosan sclerosis multiplexes beteget választottunk ki, akiknél látóidegkárosodás is volt, visus-romlással, illetőleg centrocoecalis scotomával. A három betegnél a következő vizsgálatsorozatot végeztük el. Az első napon NaHC03 infusiót adtunk, a második napon 5%-os Dextroset, a harmadik napon az 5%-os Dextroseban 4 g MgS04-et is tettünk. Mindhárom infusio 15—20 perc alatt 500 ml ossz mennyiségben került beadásra. Infusio előtt, majd 5—20—40 és 60 perc múlva végeztük el a visus- és látótér vizsgálatot. A NaHC03 infusio hatására a scotoma megkisebbedett, a visus feljavult, tehát Davis kísérletét reprodukálni tudtuk. Dextrose infusio után változás nem történt. A MgS03 infusio után mindhárom betegnél visusjavulást, illetve a scotoma megkissebbedését tapasztaltuk. A javulás az 5. percben kezdődött, 20—-40 perc között érte el maximumát és 60 perc után viszszatért eredeti nagyságára.

Miután a fenti kísérletsorozatot elvégeztük a következő kérdésekre kérésük a választ:

1. A Mg fent leírt jó effectusa specifikus-e a sclerosis multiplexes látóideg-44