Szemészet, 1974. (111. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 4. szám
teljesen átdolgozott kiadása. A szerző véleménye szerint a glaucoma prognosisa nagymértékben függ a kezelő orvos szemléletétől: fel kell ismernie a korai diagnosis fontosságát valamint azt, hogy a szem nyomását a nap 24 órájában 20 Hgmm alatt kell tartani ahhoz, hogy a functiók ne romoljanak. Ez a szemlélet a könyv alapgondolata, ez tükröződik mondanivalójában. A könyv a szokásos fejezeteket tartalmazza: tárgyalja az ép szem belnyomását, az azt befolyásoló tényezőket, a glaucoma definícióját, a különböző glucoma fajtákat és a vizsgáló módszerek közül a tonometriát, tonografiát, gonioscopiát, perimetriát, terhelési próbákat, a glaucoma gyógyszeres és műtéti kezelését. Ezen kívül felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt a glaucoma esetleg nem kerül felfedezésre, külön kitér a nyomás tolerancia tényezőire, a beteg életmódjával kapcsolatos tudnivalókra, a helyes kórtörténet vezetésre, a beteg csepp-beállítására, a beteg felvilágosítására, a beteg kezébe adandó életrendre, a gyakorlatban elkövethető leggyakoribb hibákra. Táblázatot közöl a Grant-f. tonográfiával kapcsolatban a mért skálaosztás különbségből az elfolyási együttható leolvasására. Megtalálható a könyvben a Friedenwald-f. nomogramm a rigiditási együttható leolvasására. Radnót Magda F. Schulze: Dic Ophthalmo-Elektromyographie zur Analyse der Augeninotilitsstőrungen. (Abhandl. aus d. Gebiete d. Augenheilkunde Bd. 41.). VEB. G. Thieme, Leipzig, 1972. 192 oldal, 66 ábra, 11 táblázat. Szerző 9 fejezetben tárgyalja a szemizom-elektromyográphia klinikai alkalmazását. Az első 4 fejezet az elektrofiziológiai és technikai alapfogalmakkal foglalkozik. Egy-egy fejezet a szemizom elektromos tevékenységének értékelésével, illetve a fiziológiás elektrogenesist tárgyalja. A legnagyobb fejezetben írja le a szerző az egyes szemizom-betegségek során fellépő kóros tevékenységet a már jól ismert séma szerint perifériás neurogen paesis, a neuromuscularis iunctio betegségei, myopáthiák, supranuclearis paresisek). Ez a fejezet jól jellemzi, hogy a szemizom elektromyográphia a klinikai vizsgálati methodikák kiegészítése a minőségi diagnózis érdekében. A gyógyszerhatások elektromyográphiás analízisével és a hibaforrások kivédésével (elvezetési, regisztrálási hibák, téves interpretatio, a különböző szerzők ellentmondó analízise) fejeződik be a monográphia. A 10. fejezet a terminus technicusok német—angol—orosz nyelvű felsorolása abc-sorrendben. Igen alapos bibliográphia teszi hasznossá a könyvet. Remenár László Henneberg G. és szerzőtársai: Bildatlas pathogener Mikroorganismen. (G. Fischer Verlag. Stuttgart, 1974. I. kötet, 53 oldal, 89 fekete-fehér kép, zsebkönyv forma, német és angol nyelvű szöveggel). A szerzők (Hackenthal és Bierkowski) az első fejezetben 15 képen ismertetik, 7 baktérium (továbbiakban: b.) faj (Carynebact. xerosis, paradiphth., pseudodiphth., Strepto- és Staphylococcus, В. mesentericus, Shigella E., В. anthracis) kevert symptomáit. Ugyanis az ún. tiszta tenyészetek a megfelelő szilárd táptalajon különböző, így gomb, rosetta, segment stb. formátumokat tudnak felvenni. Ha a kulturális szétválasztást üvegkapillaris technikával végezzük, úgy eltűnnek a kevert symptomák. E kulturális analysis eredményei olyan b. telepek lesznek, amelyek már állandó tulajdonságokkal rendelkeznek. A felvételek a kultúrák formáit, mint a kevert symptomák példáit mutatják be. A második fejezetben a szerző (Henneberg) 9 b. fajta (Gaffkya tetragena, micrococcus, Escherichia coli, Salmonella, Pseudomonas auriginosa, Carineb xerosis, Clostridium tetani, B. antracis, Staphylococcu) sagittalis metszeteit ábrázolja 17 képen. A szerző kiemeli, hogy a b. fajtára a telep mikrostruktúrája jellemző lehet. A kultúrák alkatát a belső struktúra szabja meg, amelyet a mikroorganismusok építenek fei a táptalajon, saját különböző formájú, nagyságú és faji tulajdonságokkal rendelkező testük egymáshoztapasztásával. így jönnek létre a telepek sagittalis metszetein jól látható felszíni és széli rétegződések, zóna képződések stb. Feltűnő a kolóniák alsó 'elszínének különböző érintkezési módja a táptalajjal. A harmadik fejezet szerzője (Marwitz) részletesen foglalkozik a b. telepek fejlődési stádiumaival. 4 b. fajta (B. subtilis, pulmis, cereus, mycoides) különböző korú telepeinek struktúráját demonstrálja, 36 képen. A fejlődés mechanismusának alapjai a következők: 1. A b. sejtek formája, nagysága és tokja. 2. A b.-ok egymáshoz tapadásának erőssége és az így kifejlődő láncok merevsége. 3. Súrlódási ellenállás a sejtek és kötegek, valamint a táptalaj közt. 4. A fejlődő b. sejtekre ható centrigális és centripetális erők. 5. A táptalajok és anyagcsere termékek hatása a sejtek növekedésére. 6. Ezen anyagok oda- és elvezetésének különbözőségei. 302
