Szemészet, 1974. (111. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 4. szám
ellapultak, vacuolásan degeneráltak, magjuk megnyúlt, alig felismerhető helyenként a sejtek teljesen eltűnnek. A centrumban néhol a sejtek 0,5 ц-гл elvékonyodnak. A sejtek elhelyezkedése és morphologiája is különböző, néha két egymás felett elhelyezkedő sejt közül az egyik vékony, sötét cytoplasmájú, a másik vacuolizált, degenerálódó. Therapia A betegségnek nincs olyan konzervatív kezelési módja, amely a tüneteket végleg megszűntetné. Gyógyszeres kezeléssel meg lehet kísérelni a fájdalom, valamint az oedema okozta látászavarok csökkentését. Hypertoniás glukóz oldat átmenetileg feltisztítja a szaruhártyát. Stocker acetazolamid cseppet ajánl az oedema csökkentésére. Régebben alkalmaztak Dionin kenőcsöt, meleg borogatást, és száraz gőzölést, abrasiót, jódos érintést, ekkor azonban a fő szempont az epithel boruság kezelése volt. A száraz hővel történő kezelést ma is ajánlják, amennyiben megoldható a száraz éghajlaton való tartózkodást. Pilocarpin, Fonurit adása — amennyiben a szemnyomás nem magasabb — teljesen felesleges. Tensio-emelkedés esetén Hollwich filtratiós műtétet ajánl. Mint konzervatív kezelési mód újabban szóba jön az egyre elterjedtebbé váló hydrophyl lencsék alkalmazása, melyeknek azonban 50—60%-ban hydrophylnak és corneoscleralisnak kell lenniük. Javasolják a hosszú időn át és éjjelnappal való viselést (Payrau). Megkísérelték a corneát vékony conjunctiva réteggel befedni rövid időre, de ez, valamint a mások által ajánlott blepharroraphia is csak részleges megoldás. Thomas a nervus petrosus superficialis resectióját végezte több esetben, a könnyezéses panaszok enyhítése céljából. Mindez természetesen nem oldja meg az alapbajt. Jelenleg a Fuchs-féle dystrophia legjobb megoldása az áthatoló szaruhártyaátültetés, megfordítva úgy is mondhatjuk, hogy napjainkban a perforáló keratoplastica egyik legfőbb indicatiós területe a Fuchs-féle endoepithelialis dystrophia. Lamellaris keratoplastica nem oldja meg a kérdést, mert ilyenkor a primaer módon beteg endothel a helyén marad. Az 1950-es évek elején a különböző szerzők nem túl jó eredményeket közöltek. (Paufique, Calhoun, Paton). Owens 1948-ban 10 eset közül 9-nél talált néhány hónapig tisztán maradó korongot. Paton és Schwartz már kedvezőbb eredményről számoltak be 1955-ben és megállapítják, hogy olyan esetekben, ahol a korong elborult, 25—29%-ban postoperativ komplikáció játszott szerepet (immunreactio, iritis, glaucoma). Stocker 1952-ben 1 esetről, 1956-ban 12 esetről számol be, ahol a korong 1 év után is tiszta maradt. Hughes 115 esetben operált, 55% sikerrel ,Paton a korai szakban 70%, a késői stádiumban 50% sikert ért el. Fine 3 stádiumra osztja a betegséget műtéti indicatio és prognózis szempontjából: 1 enyhe, ahol az oedema területe 6 mm átmérőjűnél kisebb, 2 közepes, ahol az oedema átmérője 7—8 mm, 3 súlyos, ahol a szaruhártya teljes átmérőjében oedémas. Fine 139 műtét során 85%-ban ért el jó eredményt, Pouliquen 62%-ban, Sautter 74 operált betegénél —fél—nyolc év megfigyelési idő alatt 72-nél maradt tiszta az átültetett korong, a visus 67%-ban megjavult. A keratoplastica végzésével kapcsolatban valamennyi szerző véleménye megegyezik abban, hogy áthatoló szaruhártya-átültetést kell végezni. A szerzők egy része már korai szakban ajánlja a műtétet, bár a többség véleménye szerint stroma oedema nélküli, csak endothel degeneráció esetében még nem kell operálni, valamint addig, amíg a vizus a közeli olvasást lehetővé teszi. Mindenképpen addig kell azonban a műtétet elvégezni, amíg az -endothel peripheriáján ép sejtek vannak. A nagy, 7—8 mm-es korong átültetését javasolják, a donor 293
