Szemészet, 1974. (111. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 1. szám
Elemeztük, hogy alakul az IgM szintje azoknál az egyéneknél, akiknek 19S lgM mellett a 7S IgM is kimutatható volt a szérumában (1. ábra). 1. ábra. Az IgM mg%-ának alakulása a szérumokban, a 7S+ 19S IgM, valamint csak a 19S IgM jelenlétének eseteiben Az 1. ábrából kitűnik, hogy az IgM mennyisége (mg%) az egészséges egyéneknél és az uveitises betegeknél is azokban az esetekben alacsonyabb, amelyekben a 19S IgM mellett a 7S IgM is kimutatható. Az immunglobulinok mennyiségi értékeit elemezve azt találtuk, hogy ott ahol az IgM mennyisége alacsonyabb az IgG és az IgA mennyiségére is az alacsonyabb értékek jellemzők. Megbeszélés A 7S IgM jelenlétét egészséges egyének szérumaiban 1963-ban Killander [4] mutatta ki. Más szerzőkkel [3, 6] együtt jelezte, hogy normális szérumokban a 7S IgM-et kimutatni nehéz. Ennek oka véleményük szerint az, hogy metodikájuk nem elég érzékeny, valamint az, hogy a 7S IgM mennyisége a normális szérumokban igen alacsony kb. 5—20 mg%. Ezzel is magyarázható, hogy egészséges egyének szérumaiban a 7S IgM előfordulására vonatkozó adatok hiányosak. A vizsgálómódszerrel, amelyet alkalmaztunk, egészséges egyének szérumaiban 21%-os gyakorisággal sikerült kimutatnunk 7S IgM-et. Eredményeink részben azt igazolják, hogy a 7S IgM a normális szérumok komponense és nemcsak különböző betegségek esetében van jelen a szérumokban, továbbá vizsgálataink számszerűen támasztják alá a korábbi irodalmi utalásokat [3, 4, 6], amelyek jelezték, hogy a 7S IgM előfordulhat a normális szérumokban is. Arra vonatkozóan, hogy a különböző betegségekben milyen gyakorisággal mutatható ki a 7S IgM, számos irodalmi adat ismeretes. 1965-ben Rothfield [5] lupus erythematosus systematicus, Stobo és mtsa. [6] 1967-ben ataxia teleangiectatica, Waldenström-makroglobulinaemia, 1969-ben 20
