Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)

1973-03-01 / 1. szám

A fény a belépés után (5. ábra) vákuumba kerül és olyan felületre vetődik, melyből könnyen váltható ki szabad elektron, vagyis a fotokatód nagy fotoemissiós képességgel rendelkezik. Ilyen anyag pl. a Cs—Sb-réteg (cesium-antimonid). E kibocsátó felülettel szemben elhelyezett elektróda az ún. dinoda (Dx) megfelelő nagyságú pozitív feszültséggel bír, így a fény által kiváltott elektront (elektronokat) magához vonzza. A becsapódó elektronok képesek a Dx felületéből újabb, ún. szekunder-elektronokat kiváltani, melyeknek száma több mint a becsapódók száma, tehát a szekunder emissiós tényező nagyobb mint 1. Ezek az elektronok továbbiakban mint primer elektronok haladnak a következő a D2 dinóda felé, minthogy ennek pozitív, az elektronokat vonzó feszültsége ismét nagyobb Dx-hez képest, és becsapódás után önmaguk számánál ismét nagyobb számú elektront váltanak ki. A dinódák száma 8—10—15 között változik, kiviteltől függően. A katódból kilépő egyetlen elektron hatására a sorozat végén elhelyezett fő anódba (A) több százezer-egymillió elektron csapódhat be. Az innen elvezetett elektronok már a szokásos erősítő berendezésekkel jól erősíthetők.

Egy átlagos fotocella vagy egy átlagos fotonsokszorozó katód-érzékenysége egyformán 5—100 у A lumenenként. A fotonsokszorozó csőnél a dinódákon történő erősítés után a teljes anódáramra vonatkozó érzékenység 500—1000 amper lumenenként. Ilyenkor az erősítés (1000 amper osztva 0,0001 amperrel) 10 X 106-szoros (tízmilliószoros) is lehet. Természetesen több száz amperes áram szerkezeti okokból sem folyhat a csövön, maximum néhány miliamper, viszont az ehhez szükséges fényáram a lumennek 1—10 milliomod része. Az emberi szem adaptatiós küszöbérzékenységi határán levő fény tehát, a fotonsokszorozó

A cézium-amtimon (Cs-Sö) fotokatód relatív érzékenysége Л függvényében

58