Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)
1973-03-01 / 1. szám
Szemészet 110. 47—51. 1973. Miskolc M. J. Városi Tanács V. B. Egyesített Kórházak II. Kórháza Szemosztályának (főorvos: Gát György) és I. Idegosztályának (főorvos: Török Pál) közleménye Dominálóan neuromyelitis optica tüneteivel járó demyelinisatiós megbetegedés LOVÁSZ SÁRA és VÁRHEGYI ZOLTÁN Ezt, a máig ismeretlen aetiológiájú, és az irodalomban vita tárgyát képező betegséget a múlt század végén már leírták, részletesen először Devic (1890) ismertette. Az azóta közölt esetek száma 300 felett van, és egy részüket szövettanilag is feldolgozták. A szerzők abban megegyeznek, hogy a betegséget a nervus opticusokban és a gerincvelőben egyidőben, vagy közel egyidőben kialakuló demyelinisatiós gócok jellemzik. Egy részük Schaltenbrand (1951) Peters (1935), Lehoczky (1952), Dobi (1955), Szőke és munkatársai (1964), Walsh (1957) nosologiailag önálló kórképnek tartja, míg Pette (1942), Scheinker (1943), Greenfield (1958), Környei (1958), Mérei (1952), Szobor és Szegedi (1962) az acut sclerosis multiplex egy speciális megjelenési formájának tekintik. A betegség lefolyási ideje változó. A gyors, alig két hét alatt halállal végződő megbetegedéstől kezdve (Endres 1966) évekig tartó lefolyást is leírnak (Walsh, Szőke és mts-ai). Aetiologiáját tekintve infectios, toxicus-infectios (Greenfield), neuroallergiás (Pette) és autoimmun eredetűnek (Pálffy) tekintik. A betegséget állatkísérletben reprodukálni nem sikerült. Heterolog és homolog agyállomány Ereimd-adjuvanssal adva nem neuromyelitis opticat, hanem perivénás encephalomyelitist okoz (Endres). Szövettanilag is eltérők a vélemények. Az ún. tiszta esetekben (Lehoczky) csak az opticusokban és a gerincvelőben vannak jellemző szövettani elváltozások (demyelinisatio, necrosis), a kevert esetekben ezek a központi idegrendszer egyéb részeiben is megtalálhatók (Walsh, Lehoczky, Endres). Környei szerint a kórkép kórszövettanilag beilleszthető a diffus encephalomyelitisek csoportjába, s ezért nem tekinti különálló megbetegedésnek. A következőkben ismertetett esetünket a klinikai lefolyás alapján a cardinalis tüneteken kívül egyéb központi idegrendszeri gócokat feltételező tünetek jelenléte miatt, kevert formának tartjuk. Betegismertetés A 37 éves nőbeteg 1965. szeptember 1-én került felvételre jobb oldali látásromlása miatt. Először másfél évvel ezelőtt lépett fel jobb szemén kifejezett látáscsökkenés, jobb oldali fejfájás kíséretében. Körzeti orvosa Bx, B12 vitaminnal kezelte, látása sokat javult. Jelen felvétele előtt egy héttel hirtelen elvesztette jobb szemén a látását, három napig fényt sem látott, majd fokozatos javulás következett be. Felvételkor visusa: j. o.: kml, b. o. 0,9. Fundusok: jobboldalon krétafehér, baloldalon halványabb, élesszélű papillák, egyéb eltérés nélkül. Látótér: jobboldalon kiterjedt centro-coecalis, nasalisan a perifériát is magába foglaló absolut scotoma. Baloldalon szabad periféria, scotomát nem jelez (1., 2. ábra). Az elvégzett röntgen felvételek, vérkép, süllyedés eltérést nem mutatott. Neurológiai vizsgálat negatív, az elvégzett carotisangiographia és PEG kóros eltérés nélküli. Cisternalis liquor negatív. Térszűkítő folyamat, vascularis anomalia kizárása után a látás megtartása céljából jobboldalon Sobanszki elve alapján cyclanaemisatiot végeztünk, mely után látása j. o.: 0,1, b. o.: 0,9 volt, fundusa változatlan. Ugyanez év december 21-én került ismét felvételre, amikor elmondta, hogy két hete romlik bal szemén a látása, egyidejűleg zsibbad a bal keze és lába, jobb kezét nem tudja kiegyenesíteni, jobb lábára nem tud ráállni. Nyakon égési fájdalmakat érez, ha hozzáér a ruha. Tarkótáji fejfájása van, vizelete igen nehezen indul. Szemészeti vizsgálat: visus: j. o.: 0,02 ü. n. j. b. o. 0,06 ü. n. j. Fundusok: jobboldalon krétafehér, baloldalon is lényegesen halványabb papilla, egyéb eltérés nélkül. Látótér: Mindkét oldalon szabad periféria, scotoma nem vizsgálható. 47
