Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)

1973-03-01 / 1. szám

Szemészet 110. 45—46. 1973.

Kétoldali perforatiós szemsérüléssel szövődött psychotraumás depressiv reactio egy somatopsychésen fejletlen (pubertáskorú) gyermeknél

KOKOMPAYEDITH

Az emberi élet egyik alapvető jelensége a mozgás, amely az életnek abban a szakaszában bír különös értékkel, amikor a mozgásváltozás egyidejűén új benyomások, ismeretszerzés, változáskeresés fiziológiás feltétele. A külerőszaki behatások igen nagy százaléka a test teljes vagy részleges mozgásképtelenségét okozza. Ez a helvhezkötöttség, vagy a megszokott mechanikus dinamizmusok elszegényedése minden esetben traumatizáló hatású, nemcsak a testre vonatkozóan, hanem a lelki sensoriális ingeréhség kielégítése területén is. A veszteségélmény megjelenésének formája függ a személyiséget jellemző temperamentumbeli qualitásoktól, ezek intenzitásától, az alkalmazkodás bázisának területétől és rugalmasságától, valamint ezek változását is előidéző életkortól.

Esetünk, melyet ismertetni szeretnék röviden, ez utóbbi megállapítást példázza: M. J. 17 éves fiút 1969. november 24-én vettük fel osztályunkra. Felvétele előtt 2 órával iskolában, óra alatt gyutacs robbant a kezében, ami kétoldali perforatiós szemsérülést és mindkét kéz ujjain amputátiós sérüléseket okozott. A robbantással, állítása szerint, tanárnőjét akarta megijeszteni.

Előzetes, árnyékot adó idegentestre neg. orbita-rtg után a jobb szem limbusának vonalában levő kb. 2 mm-es perforatiós sebet conjunctiva lebennyel fedjük. Az összeesett, aplanálódott corneájú bal bulbus felső-belső quadránsában levő kb. 10 mm hosszú, tátongó perforatiós sebből előesett corpus és uvearészeket Wecker-ollóval levágjuk és a sebet csomós biosuturákkal egyesítjük, azon gondolattól vezérelve, hogy ahol a műtét technikailag egyáltalán keresztülvihető el kell azt végezni még akkor is, ha az operáló orvos majdnem biztos abban, hogy a szem végső sorsa enucleatio lesz. Localisan atropint, subconj. penicillint, parenterálisan antibioticumot, fájdalomcsillapítókat adtunk.

Műtét napján este, alvásból ébredve, a betegnél nagyfokú psychomotoros nyugtalanság jelentkezik, intrapsyches feszültséggel, izgatottsággal együtt. Szemeiről a kötést letépi, felugrik, menekülni akar, halálfélelme van. Cooperatio nem vehető fel vele, kérdésekre nem válaszol. Tekintettel arra, hogy a Veszprém Megyei Kórházban ideg-elme osztály nincs, consiliumot csak másnap reggel kérhettünk. A nagyfokú nyugtalansággal jelentkezett psyches reactio az éjszaka folyamán még ötször ismétlődött az im. adott 1 amp. Pipolphen ellenére is. Az agitált izgalmi állapot feltehetően tovább rontotta az önmagában is súlyos bulbáris állapotot.

A másnap reggeli psychiátriai consilum szerint a psychés képet kitölti a most már értelmezőén, gondolatilag is feldolgozott életveszélyes helyzet részleteinek megismerése, felfogása. Az éber állapot reális ingereinek hatásából újrarendeződik a megszokott önkontroll és a beteg viselkedésében a nyugalmi egyensúly helyreáll. Álomban a kérgi feszültség fellazulása a mélyebb (perifériás) tudati tartalomban uralkodó pánikélmény ismételt felszínrejutását eredményezi. Éber állapotban teljesen nyugodt, de gondolkodásában megfigyelhető a monoideisztikusan uralkodó baleset körülményeinek még most is szorongást okozó és egyéb ingereket a tudatból kiszorító érzelmi hatása. Dg.: Posttraumás depressiv színezetű reactio.

A rendelt Haloperidol-Suprastin-Pipolphen therapia tartós adása mellett a psychés kép fokozatosan javult. 29 napi ápolás után távozott osztályunkról.

45