Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)

1973-03-01 / 1. szám

az iris ereiben levő vér-festék keverék fluorescentiáját idézi elő. A synchron kapcsolt és forgatható karon elhelyezett Exacta fényképezőgépen levő sárga selectiv szűrőn keresztül 27 DIN-ва ORWO filmre, a festék beadást követő 8 mp. múlva 2 másodpercenként sorozatfelvételeket készítünk. Az előhívás D-76 hívóval történik. 3 — 5 ml 10°/o Najluorescein oldatot gyorsan, lehetőleg 2 mp alatt injiciálunk.

A normál angiogrammon Iái ható iris-erek keringési fázisai a következők. 1. Artériás fázis; a festékbeadástól számított átlag 10 mp múlva válnak láthatóvá a felületes, vastag, kanyargós, radialis artériák. 2. Ezt követi 1 — 3 mp múlva a capillaris fázis; a sphincter iridis területén a pupillaris szélnél diffus fluorescentia látható. 3. A vénás fázisban 1 — 3 mp múlva a stroma mélyében haladó, egyenes lefutású, az artériáknál vékonyabb és nagyobb számú vénák telődóse figyelhető meg (1. ábra).

1. ábra. Normál iris angiogramm, arteriovenosus fázis, (a) arteria, (v) véna. A felvétel a festékbeadást követő 44. másodpercben történt

Az iris fluorescein-angiographia módszerének késői kidolgozását és a diagnostikában lassú térhódítását elsősorban a vizsgálatra kiválasztott anyag jellege magyarázza. A szerzők többsége főleg olyan esetekben alkalmazza, melyeknél az elváltozás a hagyományos biomikroszkópos vizsgálattal is jól látható, így azzal összehasonlítva diagnostikai jelentősége háttérbe szorul. Az iris gyulladásos elváltozásai, a különböző eredetű neovascularisatio, atrophiák morphologiailag jól megközelíthetők. Az angiographia pathogene tikailag sem hozott különösen újat. Rosen (1969) majd Craandijk (1970) iristumorokról közölt angiographiás vizsgálatai méltán irányítják a figyelmet a módszer jelentőségére. Ennek figyelembevételével az eljárást klinikánkon elsősorban a tumordiagnostika céljából vezettük be.

Az iris primaer tumorai aránylag jóindulatúak, a prognosis quo ad vitam jó (Holland, 1967). A szerzők többsége mégis — gondos megfigyelés után — a sebészi eltávolítás mellett foglal állást. Az operatív beavatkozás kiterjedése — iridectomia vagy enucleatio — és a malignitas praeoperativ eldöntése fontos feladat.

Ashton (1964) 17 év 154 esetét dolgozta fel. Holland (1967) hangsúlyozza a benignus naevus és a malignus melanoma közti different iálás fontosságát és felsorolja a szóbajövő tumorokat, melyektől el kell különíteni.

A naevus általában pigmentált, jellegzetes szövettani képet mutat, a vascularisatio mértéke különböző, láthatósága (angiographiás szempontból) a pigment-tartalom függvénye is.

A módszer bevezetése óta két iris tumor tluorescein-angiographiás vizsgálatát végeztük el.

1. Dr. G. T. 26 éves nőbeteg. A bal szem szivárványhártyáján első jelentkezése előtt 1 nappal rendellenességet észlelt. Régi fényképeken a tumor korábbi megléte nem bizonyítható. A beteg édesanyja szerint : ,,a bal szeme kisgyermekkora óta más volt, mint a jobb”. Visus mk. o. teljes. Gonioscopia: kp. tág, nyitott zug, melyet a tumor VII h-tói VIII h-ig beszűkít, a zug képletei szabadok. Pupilla az elváltozás irányában elhúzódott. Szemfenék: ép. T.: 17,0Hgmm. Réslámpás vizsgálat: az iris színétől alig eltérő világosbarna tumor egyenetlen felszínű, vascularisatio nem látszik. A tumor határa az ép stromától biztonság-21