Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)

1973-03-01 / 1. szám

vastagságú metszeteket készítettünk. A paraeparatumókát a haematoxylineosin, PÁS, PAS-Hale és May—Grünwald—Giemsa festés után fénymikroszkóppal megvizsgáltuk.

Eredmények I. csoport

a) Klinikai kép: az esetek többségében a limbus hámja a sérülést követő órákban — ritkábban még egy nappal később is — bágyadt szúrkált volt, fluoresceinnel apró pontokban festődött. A 7. napon a szaruhártya felszíne csillogó volt, bár még egyenetlennek látszott (1. ábra). Ezeken a pontokon a könnyfilm nem volt tökéletesen sima, a szemhéjjal kiváltható eltolási próba végzésekor a könnyfilm több ponton megakadt. A 14., 28., 60. napon az esetek nagy többségében sima csillogó hámfelszínt találtunk, a könnyfilm mozgását is hibátlannak észleltük.

1. ábra. Enyhe mészsérülés után 7 nappal a limbusban duzzadt, erezett kötőhártya, a szaruhártya a limbusban szúrkált

b) Szövettani leletek: a maródást követő 24 órában a limbus környezetét öszszefüggő hám borította, melynek felszínes sejtjei duzzadtak, leváltak vagy szétesőben voltak. A felszínes hámrétegekben kiürült kehelysejteket figyeltünk meg. A sérülés után hét nappal a regenerált felszín laphám jellege dominált, elvétve bukkantunk kehelysejtre. A maródás után 14 nappal a limbusban lapilletve köbhámot láthattunk, mely bőségesen termelt kehelysejteket (2. ábra). A 28. és 60. napon eltávolított szemgolyókban hasonló viszonyokat találtunk.

2. ábra. Enyhe mészsérülés után 14 nappal a limbusban előemelkedő kötőhártya hámjában sok kehelysejt látható. PÁS. 150 X -es nagyítás

14