Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)
1973-05-01 / 2. szám
szerint is inkább bal oldali a localisatio, de Anastasi [2] a jobb oldalt találta inkább érintettnek; mások szerint az oldaleltérés familaritást mutat [7]. Rhinologiai vizsgálattal megállapították, hogy a lateralisatio 94%-os gyakoriságú és az egész koponya-csontozatra kiterjed [10]. Sachsenweger és Lulcoff [29] szerint a strabismus és arc-asymmetria nem congruens stb. Mindezekkel kapcsolatban megjegyzendő: 1. A kora-gyermekkortól vak, vagy gyengén látó szem inkább convergens helyzetbe fordul [1, 18], 2. Az idézett szerzők egy része (pl. 2,7) már igen kis, pl. 2,0 D fénytörés-különbséget már A.-nak nevez, melyet mi még refractio-asymmetriák közé sem soroltuk, mert az A. fogalmát — szerintünk — nem fedő normál variánsok, melyek correctio szempontjából sem jelentik az ismert nehézségeket. Semmiképp sem fejlődési rendellenességek, melyre Badtke és mások is gondolnak. A lateralisatio — orbitalis asymmetria — bulbus nagyság — refractio egymással kapcsolatos fogalmak. Nem valószínű — bár arra gondolva, hogy a koponyafejlődés az agyfejlődés függvénye [41] nem is lehetetlen —, hogy az oldaliság a hemisphaeriumok eltérő physiognomiai szerepével kapcsolatos. Mivel azonban az A. örökletes lehet [8, 22, 28, 30, 33, 36 stb.], esetenként egyéb szemészeti fejlődési anomáliákkal párhuzamosan [8], pathogenetikai tényezők jelenléte is felvetődik. Kísérletesen is kimutathatók olyan nem-lethalis, általában polygen factorok (mellékgének), melyek a szemet, az orbita, ill. koponya csontrendszerét, varratait érintik (pl. a microphthalmia-, vagy az anophthalmus- factor stb.). Említettük már, hogy számos behatás az ún. ,,chimiotératogenese” során befolyásolja az „alakformáló factorok” hatását a genetikailag determinált koponya, orbita, ill. szem fejlődésben [40, 41]. A klinikumban ismeretesek olyan gyógyszerek (pl. thalidomid [32], anticoncipiensek [21], melyek szemészeti teratologiai hatásaik közt myopisatiot is okozhatnak, esetleg azt fokozhatják [21]. A refractiót, orbita-koponyacsontozatot érintő különféle exogen embryopathiák, ill. gen-mutatiót okozó behatások — ha nem is exactan —, de sejteni engedik azt a hátteret, mely magyarázatul szolgálhat az általunk most leírt tünetekre, tünetegyüttesre, bár megfigyeléseink esetleg — a kis beteganyag miatt is — revisióra szorulnak. Összefoglalás A szerzők 100, fénytörés-variációk alapján 6 csoportba osztott, anisometrop betegüknél azt a megfigyelést tették, hogy az anisometropia és a koraszülöttség között significans összefüggés van. Ez legnyilvánvalóbb azon eseteknél, hol nagyfokú myopia a másik szemen emmetropiával, vagy enyhe hypermetropiával társul. E csoportban 70% a koraszülött. A felemás fénytörés itt gyakran convergens kancsalsággal és baloldali megjelenéssel jár együtt. A három tünet együttese a többi, főként a hypermetrop-jellegű csoportokban kevésbé jellemző. Az anisometropiát az idő előtt megszakadó, kóros terhességgel kapcsolatos fejlődési rendellenességnek tartják; a kóros jelenségek kyemopathiával, ill. pathogeneticus factorokkal magyarázhatók. IRODALOM. 1. Albrich K. és Boros B. : Klinikai szemészeti előadások. 108 o. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R. T. Pécs 1943. — 2. Anastasi, N. : Boll. Oculist 1935, 14, 328. — 3. Badtke, в. : Die Missbildungen des menschlichen Auges. In K. Velhagen: Der Augenarzt, Bd. IV, S. 351. Thieme, Leipzig 1961. — 4.— Badtke, G. : Graefes Arch. Ophthal. 1952, 153, 231. — 5. — Becher, H. : Anat. Anz. 1939, 88, 47. — 6. Calbert, I. : Brit. J. Ophthal. 1959, 43, 449. — 7. Gattaneo, D. e Romagnoli, M. : ref. Zbl. ges. Ophthal. 1961, 82, 109. — 8. Gattaneo, D. e Romagnoli, M. : ref. Zbl. ges. Ophthal. 1964, 90, 19. — 9. Degenhardt, K. H. : Missbildungen des Kopfskelets. In P. E. Becker: Humangenetik, Bd. II, S. 538. Thieme, Stuttgart 1964. — 10. Ducluzaux, N. : Bull, et Möm. Soc. frange. Ophthal. 1954, 67, 117. — 11. Duke—Eider, 8. : Text-Book of Ophthalmology. Vol. I, p. 154. Kimpton, London 1932. — 12. Eiler, P. : Die Augen10 Szemészet 145
