Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)
1973-03-01 / 1. szám
szerkezet világosan felismerhető. Egyesek közülük csak részben telítettek váladékkal, találtunk olyan sejtet is, melyet csak laza, hálózatos szerkezet töltött ki váladékszemcsék nélkül (lásd 3. ábra). Ezek a nyálkatermelő sejtcsoportok váladékukat a hámnak egy-egy járatán át ürítik a felszínre. A kehelysejtek fölött a hámfelszínen erőteljes PÁS és PAS-Hale reakciót kapunk akkor is, ha a kehelysejtek nem közvetlenül a felszínen helyezkednek el (6. ábra). 6. ábra. A kehelysejtek fölött a hámban erőteljes reakció. Hámrészlet a limbustól 2,5 mm távolságban. PAS-Hale 500 X -os nagyítás Megbeszélés Vizsgálataink szerint a perilimbalis zóna hámja bőven tartalmaz kehelysejteket. Ebben a zónában a kehelysejtek kétféle típusát találjuk egymás mellett. 1. A hám felszínes rétegében a kehelysejtek váltakozó sűrűséggel egyesével ülnek egymás mellett. Ezeket a kehelysejteket a palisad-zóna hámjában is megtalálhatjuk a limbustól néhány tized mm távolságban is. 2. A limbustól 2—3 mm távolságban a kiszélesedett hámban számos kehelysejt csoport foglal helyet. Az első típushoz tartozó kehelysejtek a váladék kiürülése után elhalnak, így egy-egy sejt holokrin típusú nyálkatermelő működéséről beszélhetünk. A mélyebb csoportok sejtjeinek szerkezete fénymikroszkópos módszerrel vizsgálva is bizonyos tekintetben eltér a felszínes sejtek szerkezetétől. Ügy tűnik, hogy ezekben a csoportokban folyamatosan történik a nyálka termelése, mely egy-egy járaton át kerül a felszínre. Wanko és mtsai (1964), valamint Radnót (1971) ezen mirigyszerű kehelysejt csoportok tevékenységét elektronmikroszkópos vizsgálatok alapján apokrin funkciónak tartja. A szaruhártya közvetlen közelében ez a mirigytevékenység lényeges szerepet tölthet be a praecorneális film kialakulásában. A perilimbalis zóna hámjának szerkezete, kehelysejt készlete tehát igen változatos, sokkal változatosabb, mint a bulbaris kötőhártya egyéb területeiben. Végül hangsúlyozzuk, hogy a perilimbalis zóna hámjának vizsgálatát csak úgy tartjuk értékelhetőnek, ha az anyag kimetszése olyan módon történik, hogy a preparátum egyszerre tartalmazza a szaruhártya kis részletét, a limbust és a kötőhártyát is. A kötőhártya kimetszése a limbus mellől, vagy a kötőhártya darab levágása a limbusban nem adhat megbízható alapot a vizsgálathoz. Tudomásunk szerint — eltekintve Radnót (1971) anyagától — a korábbi szerzők esetében az utóbbi módon történt a kötőhártya darabkák gyűjtése. Ez lehet az oka a napjainkig uralkodó nézet kialakulásának, mely szerint a limbus mellett 3—4 mm széles „kehelysejt mentes” zóna van. 11
