Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 1. szám
Szemészet 109. 4C—50. 1972. A keratocyták mészsérüléséről és regeneratiójáról Kísérletes vizsgálatok SALLAI SÁNDOR és FEHÉR JÁNOS A szaruhártya strómáját alkotó kötőszövetben a rostok és a keratocyták morphológiai és functionalis egységet képeznek. Ezen az egységen belül a sejtek állapota alapvetően meghatározza a szövet élet-, illetve functióképességét. Marósérülések esetén a keratocyták kiterjedt pusztulása következik be (Siegrist 1920, Yoshimoto 1928, Mochizulci és mtsi 1967). A stromát érintő vegyi sérülések fibroblastok által képzett hegszövettel reparálódnak. A regeneratióhoz elengedhetetlen fibroblastok eredetét illetően különböző álláspontok láttak napvilágot : Retterer (1903) és Salzer (1911, 1912, 1912, 1915) a hámsejtek, Hanke (1915), Wolfrum és Boehmig (1921) az endothel-sejtek, Weinstein (1903), Elschnig (1906), Fuchs (1916), Hippel (1928), Binder és mtsa (1954), valamint Weimar (1957, 1958), Weimar és Haraguchi (1965), Kitano és Goldmann (1966) a fix szaru hártyasejtek átalakult formáinak tartották. Puliinger és Mann (1943), Maumenee és Kornblueth (1949), továbbá Duke-Elder (1954) feltételezték, hogy makrophagok átalakulása is szerepet játszik a fibroblastok keletkezésében. Robb és Kuwabara (1964) autoradiographiás vizsgálatok alapján megállapították, hogy a hámsejtek sohasem válhatnak fibroblastokká. Heydenreich (1958) véleménye szerint a fibroblastok származhatnak az endothel-sejtekből, a proliferáló érfal sejtjeiből, de elsősorban a fix szaruhártyasejtekből. Fehér és Varga (1970) elektronmikroszkópos és polarisatiós optikai módszerekkel megállapították, hogy a keratocyták anisotrópiáját a sejtorganellumok lipoprotein lamellái okozzák. Perforáló corneasérülések közelében a keratocyták anisotrópiájának fokozódásából az organellumok mennyiségének növekedésére, illetve a sejtek aktiválódására, fibroblastikus tevékenységére következtettek (Varga és Fehér 1970). Az ismertetett adatok birtokában jogosnak látszik felvetni a kérdést: milyen mértékben sérülnek a keratocyták, és hogyan zajlik le a regeneratiójuk a szaruhártya egész területét érintő, különböző súlyosságú mészmaródások esetén? Állatkísérleteinkben histológiai és polarisatiós optikai vizsgálatokat végezve, újabb adatokat kívántunk szerezni a fenti kérdés tisztázásához. Anyag és módszer A kísérleteket 64 ivarérett, 2,0—2,5 kg súlyú házinyúlon, 4 csoportban végeztük. A szaruhártya és a kötőhártyazsák egész felszínére kiterjedő, különböző súlyosságú mészsérüléseket hoztunk létre a következő módon: Az Evipan injectióval narkotizált állat terpesztővel feltárt szemrésébe mészsuspensiót öntöttünk (5 g Calcium Hydroxide p. a. és 10 ml desztillált víz keveréke). A maróanyag a kötőhártyazsákot kitöltötte és a szaruhártya felszínét ellepte. A pislogóhártyát a bulbustól elemeltük, és a felső egyenes szemizmot tapadásánál csipesszel megragadva, a szemgolyót néhányszor fel-le mozgattuk. Az I. csoportban 5 másodperc, a II. csoportban 1 perc, a III.-ban 2,5 perc és a IV.-ben 5 perc elteltével a szemrést áramló «csapvízzel kimostuk. Az öblítést vízcsapra szerelt, 4 mm belső átmérőjű gumicsővel, melyből percenként 700—750 ml víz folyt ki, 5 percen át folytattuk. Mosás közben, üvegpálA Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1. sz. Szemklinikájának (igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye 46
