Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 1. szám
Staphylo-alpha-antitoxin titer átlag és szórásértékei VII. táblázat A vizsgált ellenanyag Betegek Normál egyének n X s n X s Staphylo-alpha-antitoxin .......... 60 0,69 + 0,67 102 0,81 +0,86 Megbeszélés Természetes ellenanyagok vizsgálatával az anti-A és az anti-B haemagglutinatio felfedezése óta foglalkozik az immunológiai irodalom. Nagy gyakorisággal mutattak ki egészséges felnőttek serumában a Salmonellákra-, Shigellákra-, Escherichiákra ható ellenanyagokat, diphteria-, stapylococcus alpha és streptolysin-0 antitoxinok, a poliomyelitis, mumps, influenza és a himlő vírusokra ható ellenanyagokat (Gruncbacher 1967, Hanson és Winberg 1966, Michael és Rosen 1963, Schnitze, Schwiele és Rickhard 1962). Egyes szerzők a szervezet immunológiai állapotára birkavörösvértestekre ható heteroagglutininek vizsgálatából következtettek Vargues és Grenider (1960). Az irodalomban közölt vizsgáló módszerek hátránya az, hogy ellenanyagokat az egészséges felnőttek serumában csak 60% körüli gyakorisággal mutattak ki. Backhausz és mts-i által (1960, 1963, 1966) fokozatosan kifejlesztett immunogramm bizonyult alkalmasabbnak az emberi serumokban nagy gyakorisággal (80—100%) kimutatható ellenanyagok titerének párhuzamos meghatározása alapján arra, hogy a szervezet reactio-készségére következtethessünk. Az immunogramm elvét először ellenanyaghiányos syndroma jellemzésére alkalmazták (Backhausz és mts-i 1959, 1960). Később az immunogramm elvét több hazai szerző átvette és eredményesen felhasználta (Illyés és mts. 1968, Joó—Szabados és mts. 1968). Azt tapasztalták, hogy a szervezetben előforduló egyes betegségek esetén a humoralis ellenanyagok titere változik és e változás a betegek immunológiai állapotával jó összefüggésben áll. Az iridocyclitisben, amely az uvea gyulladása, amely társulhat más szembetegséggel vagy systemás betegséggel, az immunreactio valószínűleg bonyolult. E bonyolult reactio érintheti a szervezet humoralis systemáját, s ezen belül az ellenanyagok titer - változását. 17 vizsgált ellenanyag közül 1 esetben tapasztaltunk szignifikáns emelkedést a titerek átlagértékeiben, a normálértékekhez viszonytíva. 5 ellenanyag kismértékű és 11 ellenanyag titer-csökkenését olyan nagymértékűnek találtuk, hogy azok matematikai anylasis szerint a normálishoz viszonyítva szignifikánsnak bizonyultak. A vizsgált betegek humoralis immunitása gyengébb, mint a kontroli-csoportban szerepelő egészséges egyéneké. Ezt vagy az iridocyclitis, mint megbetegedés okozza, vagy ami valószínűbb, azért betegedtek meg iridocyclitisben a vizsgált egyének, mert a humoralis immunitásuk gyengébb volt, mint a normális populációé. Egy-két esetben a betegek egyedi vizsgálata során magas staphylo-alphaantitoxin titert találtunk. A klinikai kép igazolni látszott a normálisnál magasabb staphylo-alpha-antitoxin titert, mert egy-egy esetben a betegnél könnytömlő gyulladást, periphlebitis retináét, ill. áthatoló sérülést tapasztaltunk, 3 esetben bacterialis allergia gyanúja merült fel. Az emelkedett antitest titerek lehetnek a fennálló fertőzés jelei vagy éppen felhívják a klinikus figyelmét a fertőző góc eredetének kikutatására. Hasonlóan a fent említetteket alátá-31
