Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 3. szám
Beszámoló a Pupilla Symposionról A Német Szemorvostársaság meghívása alapján részt vettem 1972. márc. 10—12. között a Max Planck Élettani Intézet vezetője, prof. E. Dodt által Bad Nauheum-Ъсп (NSZK) szervezett ,,Pupilla Symposionon”. A symposíont a Német Szemorvostársaság keretében rendezték meg, melynek témája ,,A normális és kóros pupillamozgások” voltak. Az ülést H. Pau professzor, a Társaság jelenlegi elnöke nyitotta meg üdvözölve a kezdeményezést, hogy egy szűkebb körű, a témával intenzíven foglalkozó szakemberek gyűltek össze. A résztvevők korlátozott száma (kb. 60) elmélyítheti a diseussiók tartalmát. A résztvevők kb. 1/3 része külföldi volt, a szocialista országokból két csehszlovák orvos és én voltam jelen. A symposionon 6 referátum és 25 előadás hangzott el. Ezek magukban foglalták a pupilla dynamicájának centrális és perifériás regulációját, a pupillára ható szerek hatásmechanizmusát. Kiemelendők azok az előadások, melyek a pupilla mozgását a retina spectralis érzékenységének indikátoraként elemezték (W. Adrian, H. Krastel és E. Alexandridis). A pupillographiás vizsgálatok klinikai jelentőségét is kihangsúlyozták az előadások, összehasonlítások történtek a pupilla mozgása és az adaptációs görbe valamint a perimetria adataival. Illustris résztvevője volt a gyűlésnek I. Loewenfeld, a pupillographia egyik alapítója, aki a spinalis gátlásról tartott referátumot. Kihangsúlyozta, hogy a pupilla — és ezen keresztül a szem — a központi idegrendszer által reguláit szervünk, viszont a pupilla, mint a szembejutó fényt reguláló mechanismus a központi idegrendszerre jelentős hatással bír. Modern, komputeres technikával végzett vizsgálatokról számolt be G. Hakerem más érzékszervek által kiváltott pupillamozgás és ez által evokált corticalis potenciálokról. A pupilla dynamikájának központi idegrendszeri kapcsolási mechanizmusának lehetséges módozatait elemezte D. Varjú a tübingeni Biológiai Intézetből. Saját előadásom a sebészi és pharmakológiai sympathectomia hatásáról szólt izolált irisizom készítményeken. Az ülés második napjának estéjén alkalmunk volt megtekinteni az Élettani Intézetet, melynek egyik kísérleti profilja a retina spectralis érzékenységének vizsgálata. Az intézetlátogatást vacsorával egybekötött fogadás kísérte. A symposiumot W. Jaeger, heidelbergi professzor zárta be és értékelte igen eredményesnek. Az ülésen számos kérdés új megvilágítást nyert, a nagyszámú diseussiók a résztvevők nagy aktivitását bizonyították. Az azonos területen dolgozó, különböző nemzetiségű szakemberek a szakmai kapcsolaton kívül igen hasznos és baráti kontaktusba kerültek. Takáts István 240
