Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)

1972 / 1. szám

Szemészet 109. 21—26. 1912. Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye A keratocyták submikroszkópos szerkezetének polarisatiós optikai és elektronmikroszkópos vizsgálata FEHÉR JÁNOS és VARGA MARGIT A polarisatiós mikroszkópia korábban főként a nativ vizsgálatokra szorítko­zott. Ilyen módon a finomabb szerkezeti sajátosságok tanulmányozása körül­ményes és nehezen értékelhető volt. Jelentős előrehaladást az orientált festék­kötésen alapuló ún. „topooptikai reactiók” alkalmazása hozott (Romhányi, 1963). E módszerek segítségével lehetőség nyílt olyan submikroszkópos struc­­turák tanulmányozására, melyek más módon egyelőre nem közelíthetők meg. A topooptikai reactiók alkalmazása a kötőszövet fibrillaris és interfibrillaris állományának vizsgálata mellett az utóbbi években kiterjedt a különböző lipo­protein membránok kutatására is. Romhányi és Deák (1967, 1969) a pancreas acinus sejtek, illetve a máj sejtek ergastopíasmájának, Fehér (1970) a photo­receptor kültagjának submikroszkópos szerkezetét vizsgálta topooptikai reac­tiók segítségével. Korábbi polarisatiós optikai vizsgálataink során (Fehér és Valu, 1969) a natív cornea collagen rostjai között anisotrop structurákat figyeltünk meg. Feltéte­leztük, hogy ez a keratocytáktól származik, de a jelenség pontos magyarázatára csak a lipoproteinmembránok tanulmányozására vonatkozó topooptikai reac­tiók ismeretében nyílt lehetőség. Polarisatiós mikroszkópos eredményeinket a keratocyták elektronmikrosz­kópos vizsgálata is igazolta. Anyag és módszer Polarisatiós optikai vizsgálatainkat nyúl, sertés és marha szaruhártyákon végeztük. Enucleatio után a bulbusokat a limbus mögött kb. 2 mm-re körben kettévágtuk. Az elülső segmentet a lencse, sugártest és iris eltávolítása után 10%-os neutralis formaiinba helyeztük. 24 órás fixálás után 8 mikronos sagit­talis síkú metszeteket készítettünk, majd a következő polarisatiós optikai vizs­gálatokat végeztük: natív vizsgálatokat gumiarabikumos és vizes lefedés után, topooptikai reactiókat: Rivanol-reactiót (Romhányi, 1963), toluidinkék reactiót (Romhányi, 1963). A praecipitálás 2%-os káliumferricvaniddal, vala­mint 2%-os káliumferricyanid és 2%-os káüumjodid 1:7 arányú keverékével történt. A lipoid extractiót chlorophorm és methanol 1:3 arányú keverékében végez­tük 24 óráig, szobahőmérsékleten. Elektronmikroszkópos vizsgálathoz az anyagot nyúl-corneából vettük. Enucleatio után a corneát a limbus 1 mm-es szakaszával együtt kivágtuk. Az anyagot 4%-os phosphat-pufferben hígított glutaraldehydbe helyeztük, majd 1%-os osmiumos utórögzítés és alkoholos dehydrálás után Eponba ágyaz­tuk. A metszeteket LKB és Porter Blum ultramikrotomon készítettük, ólom­­citráttal és uranvlacetáttal utókontrasztosítottuk. A felvételek Hitachi HU-10 elektronmikroszkópban 75 KV gyorsítófeszültséggel készültek. 21

Next

/
Thumbnails
Contents