Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 1. szám
Szemészet 109. 14—20. 1972. Haemodynamikai és volumen-változások ér-compressiók hatására macskaszemeken TAKÁTS ISTVÁN, BÁCZ PÉTEK és KOVÁCS BÁLINT A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Boros Béla egyetemi tanár) közleménye A glaukoma konzervatív és műtéti kezelése megkívánja a szem keringésviszonyainak pontos ismeretét. A műtét nemének megválasztása a glaukoma simplex therapiájának nehéz fejezete. Operatiós elvek szerint fisztulaképző és secretiocsökkentő műtéteket különböztetünk meg. Utóbbiak a csarnokvíztermelő sugártest vérellátását csökkentik az odavezető erek egy részének diathermiás elzárása által. Ezeket a műtéteket angio- vagy cyclodiathermisationak nevezik. Az angio- vagy cyclodiathermisatio az 1930-as évek óta theoretikus megfontolások alapján került alkalmazásra, az eredményt a mért tensioértókek mutatták. Strebel (1933), Vogt (1937) perforáló, Weekers (1945) és Grüter (1949) nem perforáló cyclodiathermiája után Kettesy (1946), Schreck (1948), Albrich (1948) és Arató (1952) az arteria ciliaris posterior longák elzárása útján csökkentették a sugártest vérellátását. A glaukoma-ellenes diathermiás műtétek hatásmódjára vonatkozó vélemények különbözők. Weekers a hatást úgy magyarázta, hogy a beavatkozás területén sérülnek a sympathicus és parasympathicus rostok. Az ideghálózat sérülése miatt az uveában tartós vasodilatatio következik be, ami fokozott csarnokvíztermelésre vezet, azonban egyidejűleg hydrodynamikai-hydrostatikai változások következtében a felszívódás fokozódik s ez utóbbi túlsúlya tensiocsökkenést eredményez. Urrets—Zavalia (1952) szerint a hypotensiv hatás azon alapszik, hogy kevesebb vérmennyiség kerülvén a ciliaris érhálózatba, a sugárhám által secernált natrium termelése csökken, melynek következtében a csarnokvíz a plasmához képest hypotoniás lesz. Mivel az említett műtétek hatásának kialakulása, pontos mechanizmusa még nem ismeretes, állatkísérletek kapcsán szándékoztuk megvizsgálni a szem vérkeringésének, volumenének és később csarnokvíztermelésének összefüggését. Módszer Kísérleteinket 2 — 3 kg-os macskákon végeztük 0,40 mg/kg Nembutal narcosisban. I. A vérátáramlás mérésére calorimetriás módszert alkalmaztunk (Niesel 1962, Rodenhäuser 1963). A temporalis arteria ciliaris posterior longa végződése mellé, a sugártesti érhálózat fölé egy fűtött és egy nem fűtött termisztort varrtunk a sclerára. A termisztorokat fiziológiás NaCl-ba mártott vattával fedtük izolálás céljából, felettük a szemrést varratokkal zártuk. A termisztorokat Seylaz (1965) leírása szerint szerkesztett mérőhídba kapcsoltuk. A műszer lényege, hogy az egyik termisztor fűtése útján a két termisztor között fennálló hőmérsékletkülönbséget állandó szinten tartja. Ha a vérkeringés változik, az állandó hőmérsékletkülönbség fenntartásához több vagy kevesebb fűtőáram szükséges. Ez az áramerősségváltozás kerül regisztrálásra, amelyet kompenzográffal végeztünk. Az elülső szemcsarnokba kanült vezettünk, mely manométerrel és Bárány-oldatot (1964) tartalmazó reservoirral volt összeköttetésben. Az arteria carotis communist mindkét oldalon kipreparáltuk, és az ér alá fonalat vezettünk. Ha a szemnyomást az arteria ophthalmica systoles nyomása fölé emeltük, a vérnek a szembe való áramlása megállt. A vérkeringés átmeneti megszűnését a termisztorok azonnal jelezték és a kompenzográf írókarja, megfelelő kitérés után, a véráramlás meg-14
