Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 2. szám
Szemészet 109. 141—141. 1972. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Alberth Béla egyetemi tanár) közleménye Coats-féle betegség képében lezajlott szerzett toxoplasmosis HATVANI ISTVÁN Az aquirált toxoplasmosis két formája ismeretes: az egyik hypersensitivitáson, a másik a Toxoplasma proliferációt keltő aktivitásán alapul. Utóbbira jellemző a relatív immunitáshiány (Frenkel, 1965). A szerzett toxoplasmosis az ember általános megbetegítésén kívül chorioretinitist is okozhat. Ilyen chorioretinitist írt le Janku 1923-ban. A connatalis toxoplasmosis közismert szemtünetei mellett kevésbé ismert és nehezen vált elismertté a szerzett forma. Hogan, Sabin és Walsh az 1949-évi amerikai Toxoplasma-symposiumon még nem látták bizonyítottnak a nem congenitalis chorioretinitisek és a Toxoplasma infectio összefüggését. Ezt a felfogást Wilder változtatta meg azzal, hogy tizenhárom évvel később emberi szemekből izolálta a Toxoplasma gondii parasitát. Az infectio háziállattal való contactuson kívül húsneműek fogyasztása révén is létrejöhet. Azonban, hogy valóban Toxoplasma gondii okozta-e a szem megbetegedését, azt a serum és csarnokvíz ellenanyag-titerének aránya (Desmonts, Kaufman, O’Connor, Remky), a serum-titer jellemző ingadozása (Rieger 1961) támasztja alá. Az egérbe oltott subretinalis folyadékkal létrehozott fertőzés ugyanúgy biztos diagnosist eredményez, mint a kórokozó izolálása a szemből (Frankel 1961, Hogan és mtsai) vagy a liquor cerebrospinalisból (Frezzotti és Guerra). A tisztázatlan eredetű, lassan progrediáló Coats-syndroma aetiologiájának kutatása közben többen gondoltak Toxoplasma fertőzésre is (Bauer, Francois, Hiller, Hogan, Przybyl, Rieger 1960). Miután Frezzotti és munkatársai (1965) egy Coats-retinitises leány enucleált szemének homogenizátumából positiv egér oltást végeztek, az oki kapcsolat kétségtelenül bebizonyosodott. Imre egyik betegének üvegtestét (SFT 1 : 16 pos.) nyúl szemébe fecskendezte, de elváltozást nem észlelt. B. J. 9 éves fiút 1969 júniusában utalták be klinikánkra bal szemének macula folyamata miatt. Három éves kora óta visel szemüveget, korrigált visusa mindkét szemén teljes volt 1968-ban. Fokozatos látásromlása felvétele előtt egy hónappal kezdődött. Anamnestikusan a szem-elváltozással összefüggésbe hozható biztos adatot nem sikerült felderíteni. Elmondták viszont, hogy a házukban levő csapzott szőrű, étvágytalan, láthatóan beteg macskát elajándékozták. Első vizsgálatkor a jobb szemen teljes, a balon korrekcióval 0,1 visusa volt. A jobb szem állapotát a szemfenéki erek fokozott kanyargósságától eltekintve teljesen normálisnak találtuk. Bal szeme halvány, törő-közegek tiszták. A papilla függélyesen ovális, elmosódott határú, az értölcsérben kevés kötőszövet van. Az erek arányosak, lefutásuk szabályos. A centrumban papillányi átmérőjű, két dioptriányira előemelkedő, széli részein sárgás árnyalatú képlet látható, melynek közepén zavaros szürkés góc különül el. Az elváltozás felszínén alig látható erek futnak, alatta kiterjesztett madárszárnyhoz hasonló, részben confluáló sárgás gócokból álló, mély helyzetű exsudátum látszik. A papilla környezetében és a macula fölött a retina oedemás. Temporalis irányban az oedemát apró pettyekből álló elváltozás váltja fel (1. kép). A peripheria ép, vérzések nincsenek. Hruby-lencsével az üvegtest hátsó pólusán nem láttunk zavarosságot. 141
