Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 2. szám
miatt a körkörös húzóerő befolyásolja a cornea görbületét. Nagyobb erő hatására a limbus tájéka fokozottabban behúzódna, ezzel együtt a cornea görbülete fokozódna, az erő csökkenésére ennek fordítottja játszódna le. A szemben állandó nyomásviszonyok között a corneo-scleralis határ elmozdulása mérhetetlenül kicsiny lehet, viszont a limbus-tájékra gyakorolt húzóerő biztosítja az eltérő görbülésű sclera és cornea csatlakozásának állandóságát és a szaruhártya physiologiás görbületének kialakulását, megtartását. A sugárizom ezekre a structurákra tonizáló hatást fejt ki. Ezt a ionizáló hatást nappal a szüntelen változó accomodatio-desaccomodatio biztosítja. A ciliaris izom működése éjjel sem szünetel. Foss még 1949-ben feltételezte, hogy alvás alatt az általános parasympathicus activitas miatt a sugárizom contractióban van. Egy esetben sikerült 4—5 D-ás refractio növekedést észlelnie. Berggren és Walinder (1969) gyermekeken igazolta, hogy alvás alatt — corticalis kontroll híján — az oculomotorius mag ellenőrzése alá kerül a sugárizom és a musc. sphincter pupillae. Ez általában 3—4, de néha 8 D-ás refractio növekedést eredményez és egyben éjjel facilitálja a csarnokvíz elfolyását is. A sugárizom fent leírt mértékű és jellegű athrophiája, elsősorban a musc.cil. Mülleri hiánya a tonizáló effectus megszűnésével jár, a szaruhártya elveszti görbületének egyik legfontosabb physiologiás szabályozóját, a sugárizmot. Ennek az lesz a következménye, hogy az állandósult magas intraocularis nyomás megszünteti a sclera és cornea görbületének eltérését. A fizikai törvények értelmében a szaru görbülete a scleráéval lesz azonos, ami már aplanatiot jelent. Két tényező összhatásáról van tehát szó: elsődleges a sugárizom-athrophia, mely a structuralis alapfeltétel a cornea aplanatio megindulásához. A magas szemnyomás a folyamatot megindítja, ill. felgyorsítja. A sugárizom functiójának beszűkülése egyébként legtöbbször „biztosítja” az emelkedett intraocularis nyomást. A sugárizom fent leírt sorvadása messze súlyosabb és kiterjedtebb, mint a senilis athrophia, ahol előrehaladott esetben is csak részleges sorvadásról, functio-zavarról tudunk (Valu 1964). A sugárizom gyermekkorban, 3—-5 éves korban differentiálódik, működése is csak ezt követően lesz tökéletes. A sugárizom jelentősen befolyásolja a szaruhártya hpysiologiás görbületének kialakulását a szem fejlődése során. Ezt alátámasztja Forsius és mtsainak (1964) azon megfigyelése is, hogy 10 éves kor alatti gyermekek corneájának görbületi sugara nagyobb, mint szüleiké. Indirect bizonyítékként említjük végül Nath és mtsainak (1964) megfigyeléseit, mely szerint a ciliaris gyűrű egy részének rendellenessége, fejlődési anomáliája a szaruhártya alakjának deformálódását okozza abban a szektorban. Azt tapasztalták továbbá, hogy a keskeny, előre helyezett, szegényesen differentiálódott ciliaris gyűrű szabálytalan alakú, lapos corneával jár együtt. Nem állíthatjuk, hogy a cornea aplanatio kialakulásának „rejtélyét” megoldottuk. A folyamat megindulása, a deformitas létrejötte több tényező összhatása lehet. A sugárizom fent leírt functio-csökkenését az egyik fontos oknak tekintjük. Összefoglalás A tiszta, átlátszó cornea ellapulásának kialakulását vizsgáltuk két betegen. A klinikai lefolyásból és a szövettani vizsgálatokból arra a következtetésre jutottunk, hogy egyik ok lehet a sugárizom kiterjedt, előrehaladott sorvadása. A legfontosabb tényező a musc. cil. Mülleri működésének kiesése. Ügy véljük, hogy a sugárizom ép élettani körülmények között húzóhatást gyakorol a sclera elülső peremére, mely a szaruhártyára áttevődve, tonizáló hatást fejt ki a corneo-scleralis átmenetre, egyéb tényezők mellett megőrzi a szaruhártya fisiologiás görbületét. A musc.cill. Mülleri kiesése, a meridionalis és radiaer 135
