Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 2. szám
Szemészet 103. 112—116. 1972. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Dr. Albertit Béla egyetemi tanár) és a Hajdú-Bihar Megyei Tanács Kórháza Vérellátó Osztályának (igazgató: Dr. Pincés László) közleménye Donor-recipiens vércsoport compatibilitási vizsgálatok keratoplastica esetén MAII. ÁTH LÁSZLÓ, STENSZKY ER N ÓNÉ, ALBERTH BÉLA, ASZÓDI LILI A corneában számos szerző mutatott ki a bőrben, leukocytákban, vörösvérsejtekben és szövetekben is előforduló közös antigéneket. (Maumenee, Billingham és Boswell, Nelken és mtsai, Sabnis és Basu, O’Gawa). Valamennyien feltételezik ezek szerepét a transplantatiót követő immunológiai folyamatokban. A kérdéssel foglalkozó klinikai közlemények azonban ellentétes következtetésekre jutnak az ABO és Rh vércsoportok szerepét illetően. Egyrészt megerősíteni látszanak azt az elméleti következtetést, hogy a compatibilis átültetések után javulnak az eredmények (Havener és mtsai, Richter) másrészt tagadják az ilyen összefüggés gyakorlati jelentőségét (Mehri és mtsai, Votockova és mtsa, Meyer). Más szervek transplantatio ja esetén a vörösvérsejtek ABO compatibilitásának fontos jelentőséget tulajdonítanak, mivel ezek szöveti antigének. (Race.) Klinikánkon az említett kísérletes és laboratóriumi vizsgálatok eredményei és elméleti megfontolások alapján 1964 óta arra törekszünk, hogy az ABO csoportokat figyelembe véve compatibilis donortól ültessünk át szaruhártyát. Első vizsgálataink 1967-ben közölt eredményei arra mutattak, hogy ha ABO compatibilis szaruhártyát ültetünk át, az eredmények jobbak, mintha nem vesszük figyelembe a compatibilitást. (Alberth és Mailáth.) Az irodalomban eddig csak az ABO és Rh vércsoportok szerepének vizsgálatáról olvashattunk. A Vérellátó Állomással együttműködve vizsgálatainkat kiterjesztettük az ABO mellett a D, C, c, E, e, Cellano, Lewis, Duffy, Kell és P vércsoportokra is. A szaruhártya átültetésnez szükséges anyag vételével egyidőben a cadaver nagy vénáiból vért vettünk, s az átültetés napján, vagy előtte a recipienstől is. A cadaver vércsportját az ABO rendszerben azonnal meghatároztuk s átültetést lehetőleg a csoportazonosság alapján végeztünk. A perforáló, vagy lamellaris szaru hártyaátültetés technikája s a műtét utáni kezelés lehetőleg minden esetben azonos volt. Localisan antibioticumot és steroidot, általánosan steroidot és 6-mercaptopurint adtunk. Az ABO mellett megvizsgált vércsoportok compatibilitását nem vettük figyelembe a donor kiválasztásakor, ezek szerepének értékelése és meghatározásuk is utólag történt. A négymezős módszerr el (^2-teszt) hasonlítottuk össze a különböző vércsoportok compatibilitása, illetve incompatibilitása szerint a sikeres és sikertelen átültetések arányát, és azt, hogy az azonos, vagy különböző neműekről történt átültetések eredményei között van-e szignifikáns különbség. Eredmények, megbeszélés Ha anyagunkat összesítve értékeljük, — tehát összesítjük az átültetés szempontjából különböző prognosisú eseteket — úgy nincs szignifikáns különbség sem az ABO (92 eset), sem a többi (74 eset) vizsgált vércsoportban a compatibilis és incompatibilis átültetések eredményei között. (1. táblázat). Külön értékelve az egyes prognostikai csoportokat (Alberth) azt találtuk, hogy az első prognosti-112
