Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)

1972 / 2. szám

Conclusiók Kísérleti megfigyeléseink szerint, a stromába jutó mész elsősorban a colla­gen rostok MPS állományát károsította. A legenyhébb elváltozás a külső réte­gek reversibilis oedemája volt, a stroma rostok kimutatható, szövettani elvál­tozása nélkül. Ezt feltehetően, a felszínes rostok MPS állományának hydrata­­tiós állapotának megváltozása eredményezte. Ebben az esetben a szaruhár­tyába diffundált kevés lúgot a szöveti puffer-rendszerek bizonyára közömbö­síteni tudták (Sallai és mtsai 1969, 1970). A stromába jutó, nagyobb mennyi­ségű mész azonban a szöveti pufferkapacitást felülmúlva, az MPS állomány kimutatható desorientatióját, ill. depolymerisatióját okozta. A fehérje fibrillumok szerkezetének felbomlása minden esetben csak napok­kal a sérülés után jelentkezett. Ez a megfigyelés kétségessé teszi a mész direct hatásának szerepét ebben a folyamatban. Figyelembe véve Brown, Slansky és Romhányi előzőekben említett adatait, jogosnak látszik feltételezni, hogy a stroma rostjainak károsodása két fázisban zajlik le: a) A stromába diffundáló, a szöveti pufferkapacitást meghaladó mennyiségű mész hatására a collagen rostok MPS állományának structurális desorienta­­tiója, ill. depolymerisatiója következik be. b) Az MPS állományától megfosztott fehérje fibrillumok elveszítvén enzym­­resistentiájukat, a sérült epithel és cornea-sejtekből, valamint a leukocytákból származó proteolytikus enzymek hatására a későbbiekben lebomlanak. A maróanyag okozta elváltozások mélyreterjedésének mértéke és gyorsasá­ga párhuzamosan fokozódott a mész-suspensio expositiós idejének növelésével. A polarisatiós optikai vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy a stroma mélyebb rétegeinek sérülése az enyhe és súlyos mészmaródások esetében az első napon, igen súlyos maródások alkalmával pedig az első órákban bekövetkezett. Mélyebb rétegek károsodása az első nap végére kialakult határok között maradt. A szaruhártya peripheriás részei és a corneoscleralis átmenet, a szaruhártya és kötőhártya egész felszínét érő, egyenletes mészbehatás ellenére kisebb mér­tékben sérültek, mint a centrális területek. Ezt részben a limbus külső réte­gét alkotó kötőhártya védő szerepe, részben a peripheriás szaruhártya részletek morphologiai szerkezete és előnyösebb anyagcsere viszonyai magyarázhatják. Összefoglalás A szerzők histológiai és polarisatiós optikai módszerekkel vizsgálták a szaru­hártya stroma kollagén rostjainak sérülését, különböző súlyosságú, experi­mentális mészmaródások eseteiben. Megfigyeléseik szerint a stromába jutó mész elsősorban a collagen rostok savanyú mucopolysaccharida állományát károsítja. A fehérje fibrillumok felbomlása minden esetben csak napokkal a sérülés után jelentkezik. Kísérleti eredményeik, valamint az irodalmi adatok alapján valószínűnek tartják, hogy a stroma rostok destructiója két fázisban zajlik le: 1. a szaruhártyába diffundáló mész hatására a collagen-rostok muco­polysaccharida állományának structuralis desorientatio ja, illetve depolymeri­satiója következik be; 2. a mucopolysaccharidáktól megfosztott fehérje fibril­lumok elveszítve enzym-resistentiájukat, lebomlanak. A polarisatiós optikai vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy a mucopoly­­saccharidák említett elváltozása a stroma mélyebb rétegeiben, enyhe és súlyos maródások alkalmával már az első napon, az igen súlyos mészmaródá­sok eseteiben pedig az első órákban bekövetkezett. A károsodások mélyreter­jedésének mértéke és gyorsasága párhuzamosan fokozódott a mész-suspensio expositiós idejének növelésével. A mélyebb stroma-rétegek sérülése az első nap végére kialakult határok között maradt. 101

Next

/
Thumbnails
Contents