Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-06-01 / 2. szám
beltagjától a m. limitans internáig. Ez a morphologiai elrendeződés a retinában igen gazdag membrán rendszert hoz létre. A retina idegsejtjei mintegy a Müllersejtek alkotta szivacsba ágyazva helyezkednek el. Ilyen módon minden idegsejt membránjához kívülről a Müller-sejtek cytomembranja fekszik. Az idegsejtek extracellularis terét tehát a Müller-sejtek hozzák létre. A vázolt adatok alapján fontos functionalis vonatkozásokra következtethetünk. Az idegingerület vezetése a sejt-membran potential változása révén történik. A sejt-membran külső és belső oldalán uralkodó viszonyok meghatározó jelentőségűek a depolarisatio-repolarisatio létrejöttében. Sjöstrand (1961) véleménye szerint a retinában az extracellularis tér functióját a Müller-sejtek veszik át. Tehát az idegsejtek membránjainak külső oldalán létrejövő, az ingervezetés szempontjából elengedhetetlen ionösszetétel és concentratio a Müllersejtek működésével kapcsolatos. A Müller-sejtek és az idegsejtek szoros contactusa nutritiv feladatokkal is kapcsolatos lehet. Ezt látszik igazolni Becher (1957) és Pedler (1962) megfigyelései is, akik plasmatikus kapcsolatot írtak le a retina capillarisok és a Müllersejtek között. Úgyszintén ismert a Müller-sejtek glicogen és enzym-gazdasága is (Wisloclci és Sidman 1954, Eichner 1958, Eichner és Themann 1962, Kuwabara és Cogan 1961). Niwa (1970) elektromos ingerlés hatására a Müller-sejtek glycogen tartalmának csökkenését tapasztalta. A savanyú mucopolisaccharidok jelenlétére a lipoid oldás után végzett topooptikai reactiók eredményeiből következtethetünk. Pontos localisatióját nem ismerjük, feltehetőleg a cytomembranok külső fehérje rétegéhez kapcsolódik. A vázolt morphologiai adatok tehát amellett szólnak, hogy a Müller-sejtek mechanikai functio mellett az ingervezetés körülményeinek kialakításában és a retina idegelemeinek táplálásában is szerepet játszanak. összefoglalás Polarisatiós mikroszkópos vizsgálatainkkal a retina Müller-sejtjeiben fehérjék, lipoidok és savanyú mucopolysaccharidák mutathatók ki. A fehérjék egy része a cytoplasma filamentumait hozza létre, másik része a lipoprotein membrán-rendszerek fehérje componensét képezi. A lipoprotein membránok az elektronmikroszkóposán kimutatott sejt-organellumokkal azonosak, ill. az idegsejtekkel érintkező kiterjedt felszíni-sejt-membranokat alkotják. A savanyú mucopolysaccharidák feltehetően a fehérjékkel kapcsolatosak. A Müller-sejtek structurájából arra következtethetünk, hogy mechanikai szerepük mellett részt vesznek az idegsejtek anyagcseréjében és működésében is. IRODALOM. Becher, H. : Elektronmikroskopische Untersuchungen an der Netzhaut. Verh. Anat. Ges. Freiburg 1957. Anat. Anz. Suppl. 104. 142 —162. (1958). — Ebner, V. : Uber eine optische Reaction der Bindesubstanzen auf Phenole. Sitzungsber. Akad. Wiss. Wien, Kl. Abt. 3. 162—188. (1894). — Eichner, D. : Zur Histologie und Topochemie der Netzhaut des Menschen. Z. Zellforsch. 48. 137—186. (1958). — Eichner, ü. lind Themann, H. : Zur Frage des Netzhautglykogens beim Meerschweinchen. Z. Zellforsch. 56, 231 — 246. (1962). — Kuwabara, T. and Cogan, D. C. : Retinal Glycogen. Arch. Ophthal. 66. 680 — 688. (1961). — Missotten, L. : L’ultrastructure des tissus oculaires. Bull. Soc. Belg. Ophth. 1964. — Niwa, Y. : Experimental study on glycogen of the retina. Fol. Ophthél. Jap. 15. 524 — 528. (1969). — Ognew, E. : Einige Bemarkungen über die Müllerschen Fasern und die Zwischensubstanz der Retina. 12. Congr. internat. Med. Moskau. 1897. — Pedler, C. : The radial fibers of the retina. Docum. ophthal. (s’Grav.) 16. 208 — 220. (1962). — Radnót, M. and Lovas, В. : Data on the ultrastructure of Müller’s cells of the retina. Arch. Soc. Amer. Oftal. Optom. 6. 393 — 404 (1968). — Romhányi, G. : Uber die submikroskopische structurelle Grundlage der metachromatischen Reaction. Acta histochim. (Jena) 15. 201 — 233. (1963). — Sjös-87
