Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-03-01 / 1. szám
Szemészet 108. 7—17. 1971. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Kalián Ágost egyetemi tanár) közleménye Az öregkori szürkehályog két különböző pathogenesisének lipoid vonatkozásáról XAHÍSNÉ LiSZLÓ ILONA, OLÁH MIKLÓS, VASS ZOLTÁN A normális emberi lencsében a lencsehám szélén éppen annyi a sejtosztódás, mint amennyi lencsehám-eredetű lencserost fokozatosan elvesztve anyagcseréjét, a lencse közepére kerül [18]. Az öregkorban ez az egyensúly kétféle zavart szenvedhet: vagy több lencserost esik áldozatul az energiahiánynak, vagy több lencserost képződik; az első esetben kéreghályog, az utóbbi esetben phakosclerosis képződik. Elektronoptikai módszereken [5], a fehérjeszintézis mértékére utaló RNA- vizsgálatokon [2] és a lencse aktív ion- és víz-anyagcsere adataira vonatkozó kutatásokon [9] kívül lipoidvizsgálatok is történtek [7, 8, 14]. Mi abból a feltételezésből indultunk ki, hogy kéreghályogok eseteiben a lencsehám és a lencserostok anyagcseréjének megcsökkenésével fokozatosan megkevesbedik a foszforlipoid-dús sejtorganellumok, így a mitochondriumok száma, sőt a sejthártyákban is az összeköttetést létesítő foszforlipoidok helyett az izoláló koleszterin kerül túlsúlyba. Másrészt adatok vannak arra vonatkozólag, hogy a normális lencsehám szaporodása chalonok által gátolt állapotban van [21, 22, 23] és a csak viszonylag gátolt mitosisos széli zónában lényegesen több a sziálomukoid [6]. Ezért érdemesnek mutatkozott a kéreghályogok különböző stádiumainak és a phakosclerosisoknak sziálsavtartalmát összehasonlítani. Esetek és módszerek Kémiai vizsgálatainkat 5, halál után legkésőbb 3 órával eltávolított és azonnal feldolgozott ép lencséből (1. csoport), valamint 50 szürkehályogos lencséből végeztük (2, 3 és 4-es csoport). A 2. csoport a katarakta corticalis progrediens lencsék csoportja. A szemfenék tágított pupilla mellett még vizsgálható; műtét alkalmával a lenese viszonylag kicsinek bizonyult. A lencsesúlyok egy lencse kivételével 0,200 g alatt voltak. A 3. csoport: katarakta corticalis nondum-matura (vagy matura). (Vörös visszfény még tágított pupilla mellett sem látszik). Műtét alkalmával a lencse nagynak és vastagnak bizonyult. A még nem érett hályogos lencsék súlyai 0,200 g körül vagy felett voltak. A 4. csoport: katarakta phakosclerotica. Barna mag, a műtét alkalmával nagy méret, lapos alak, és kis súly voltak az ismérvek. A lencséket a szemből történt eltávolítás után azonnal lemértük és 2 ml fiziológiás konyhasóval Potter eszközben elhomogenizáltuk. A homogenizátum feléből a sziálomukoproteinekből származó sziálsavat határoztuk meg Warren [24] módszerével. A homogenizátum másik felét 3-szór 17 ml Folch-reagenssel (kloroform-metanol 2 : 1) 5—5 percig ráztuk, centrifugáltuk és a szűrt, egyesített extraktumokat vacuumban bepároltuk. A szárazra párolt extraktumokat további feldolgozásig jégszekrényben tároltuk. A kloroformban feloldott extraktumok aliquot részeiből koleszterin meghatározást 7.ak és munkatársai [26] módszerével, foszforlipoid meghatározást pedig Baginski és Zak [3] módszerével végeztünk. Vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatokat 250 p vastagságú Kieselgel О (Merck) réteggel bevont üveglapon végeztünk. A lipoid csoportok szétválasztására a Sachs és Wolfman [17] f. szolvensrendszer módosítását használtuk [12]. Valamennyi lipoidot feltünteti a bromtimolkék [19] vagy a tetranos előhívás [13]. Gangliozidák szétválasztására kloroform: metanol: víz (65 : 25 : 4) és butanol: piridin : víz (3:2:1) szolvensrendszert használtunk, előhívásukra: Bial reagenst [10]. Hisztokémiai módszerek: az anyagot 4% formaiinban fixáltuk. Fagyasztásos eljárással 6—10 p vastag metszeteket készítettünk. Festés: Koffein-benzpirén (Merck) ol-7
