Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-03-01 / 1. szám
endotheljének intaktsága már eleve kétséges, és a műtéttel kapcsolatos traumatisatiót rosszabbul tűri. Műtéti corpus-veszteség vagy corpus-csarnok kialakulása 4 esetben (16%) következett be. A korai csoportot majdnem teljesen a komplikált esetek képezik. A műtéteket kettő kivételével idős, tapasztalt operatőrök végezték. A fiatalabb operatőr által operált egyik esetben korai, a másikban késői hkp alakult ki. A műtétek nagy részét basalis iriscolobomával készítjük. Sokkal ritkább a totális kimetszés (kb. 15%). Feltűnő az, hogy a hkp-s eseteink 84%-á,ban volt totalis iriscoloboma, basalis coloboma pedig csak /6%-ban. Ez a tény, továbbá előző, az üvegtesti herniatióval szerzett tapasztalataink (Zajácz és Kovács) is egyértelműen a kerek pupilla előnyeit bizonyítják. Összehasonlítottuk az intra- és az extracapsularis műtéteket is. Hkp-s eseteink felében a lencse kivonása extracapsularis volt. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az összes hályogműtétre vonatkoztatva az i.c. műtétek száma lényegesen több, mint az e.c. műtéteké, a hkp szempontjából az e.c. műtétet kell előnytelenebbnek tartani. A fenti 25 hályogműtétből kettőnél alkalmaztunk zonulolysist. Ennek jelentőségét nem tudjuk megítélni. A már kialakult vagy kialakulóban levő 62 hkp-s esetben corneovitrealis kontaktus mindig volt. Enyhébb cornea elváltozás mellett ez réslámpával jól látható. Ha az epithel-oedema súlyosabb, csak nedvszívó oldat (propylenglykol, dextrose, száraz glycerin) becseppentése után ítélhető meg. Teljesen átlátszatlan corneán keresztül az üvegtest helyzetét természetesen nem tudtuk megfigyelni. Ilyenkor azonban keratoplasticát végeztünk, és műtét közben győződtünk meg az üvegtesti kontaktusról. Tizenkilenc esetben a cornea hátsó felszínéhez vagy a sebvonalhoz az iris is tapadt. Mivel üvegtesti kontaktus is mindenütt volt, sőt a cornea elváltozás az ennek megfelelő területen látszott a legsúlyosabbnak, indokolt ezeket is a hkp csoportba sorolni. Megbeszélés A 10 év alatt végzett hályogműtéteink után 0,7%-ban alakult ki hkp. Leahey 0,5%-ban talált üvegtesti kontaktus miatt létrejövő keratopathia bullosat. Vucicevic 958 nem komplikált extractiója után három, 124 komplikált extractio után pedig egy hasonló esetet észlelt, ami 0,3%, ill. 0,8%-пак felel meg. Müller és Papastylianos 0,3%-nyi postoperativ corneadystrophiáról számol be, megjegyezve azt, hogy ezen esetek mindegyikében komplikált volt a műtéti lefolyás. A műtét endothelt károsító szerepe kézenfekvő. Az endothel tulajdonképpen minden hályogműtét kapcsán sérül, még akkor is, ha a metszés scleralis. Sérülhet műszertől, pl. a tokfogó csípőtől, csarnoköblítéskor, de a lencse is végigdörzsölheti megszületésekor a hátsó felszínt (Reese). Oedema ennek ellenére ritkán lép fel, Lange szerint 5—-7%-ban. Ezen esetek nagy része azonban reversibilis. Ha az endothelkárosodáshoz még más tényezők is társulnak (üvegtesti kontaktus, lencserészek lerakódása a hátsó felszínen), melyek megakadályozzák az endothelisatiót, kialakul a keratopathia bullosa. Praedisponáló tényezőként szerepelhet más, már a műtét előtt meglevő endothel-elváltozás is, pl. FwcAs-dystrophia, cornea guttata (Pillát, Lange). A hályogműtétkor az endothel maximális óvása mindenképpen ajánlatos. Nem is a legegyszerűbb feladat ez, hiszen műtét közben igen sok mindenre kell vigyáznia az operatőrnek. Me Lean teljesen scleralis, ab externo sebkészítést ajánl. De Voe szerint nagy legyen a hályogseb, legalább 180°-nyi. Véleményünk szerint az endothel szempontjából 6Vae/e-késsel kíméletesebb a sebkészítés, 59
