Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-03-01 / 1. szám
Szemészet 108. 50—57. 1971. Miskolc Városi Tanács ,,Semmelweis” Kórháza (igazgató: Galambos László) Szemészeti Osztályának (főorvos: Galli Lóránt) közleménye A cryoextractio értéke szürkehályogműtéteknél GALLI LÓRÁNT és BOZSŐ ETELKA A cryoextractio az egész világon elterjedt, és kipróbálói szinte kivétel nélkül positiv álláspontot foglaltak el vele kapcsolatban. Hazánkban azonban még csak kevesen alkalmazzák, noha Radnót és Jobbágyi, Korecz, valamint Tarnótzky és Stróbl szintén kedvező véleményt adtak róla. Az óvatos tartózkodás okát a műszerhiányban, egyes készülékek költséges voltában és költségessége ellenére nehézkes kivitelezésében kell keresnünk. Buschmann és Linnert helyesen állapította meg, hogy az egészen ideális cryoextractort még nem készítették el. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy nem fölösleges, ha megerősítjük Korecz cryoextractiós eredményeit, melyeket egy hazai gyártmányú, egyszerű és olcsó műszerrel lehetett elérni. Az általunk használt Ducii-féle műszert a komprimált C02 gáz kiterjedésekor fellépő Joule—Thomson effektus hűti le. Az eszköz követi Böke és Hollwich módosítását, azaz a cryoextractor kézi részét nem köti össze cső a C02 palackkal, hanem azt —40 °C-ra lehűtött állapotban leválasztjuk a palackról és kb. •—30°-os állapotban helyezzük fel a lencsetokra. Miért mondhatjuk viszonylag ideálisnak ezt a műszert? Egyrészt azért, mert a kézi része könnyű, karcsú, a végrész finom, és nagy előnye, hogy semmiféle cső vagy vezeték nem húzza, nem veszélyezteti a sterilitást. Másrészt a hűtési fok, а —30—40 °G is ideális, mert elég hideg ahhoz, hogy a mélyebb kéregrészek és lencsemag is megfagyjon és az eszköz csúcsán a levegő páratartalmából keletkező durva jégkristályok jó tapadást biztosítsanak. A Kelman-iéle thermoelektromos műszer hűtési foka kisebb, csak —15-—20 °6'-ra hűt, ez kevés a jó lencsefogáshoz, mert ha a lencsetokhoz —20° feletti hőmérsékletű műszerrel érünk, a fagyasztás csak a felszínes hámot érinti, a tok megszakadhat. Ha viszont a cryoextraktor csúcsa —75 °C-nál hidegebb, a lehűlés igen gyors, csak egészen finom jégkristályok képződnek és a cryoextractor nem tapad a lencséhez (Sudarsky). Ezért ez a sejtkárosodás nélküli gyors lehűlés nem alkalmas a cryoextractióra (Jobbágyi és Heszberger). A folyékony nitrogénnel hűtött cryextractorral is csak —50°-os hideget szabad előállítani, bár a folyékony nitrogén —146 °G alatt létezik. Ilyen műszerrel elengedhetetlen a hűtési fok mérése, míg az általunk is használt Duch-féle műszer mérés nélkül is eredményesen és veszélytelenül alkalmazható. Tökéletesebb lehetne eszközünk, ha a végrészt tizedmilliméternyi vastagságú műanyaggal a csúcsáig izolálnánk, és ha tartósabbá lehetne tenni а —30 °С-га hűtött állapotot, és ha tetszés szerint ki és be lehetne kapcsolni a készüléket. Osztályunkon az 1968. év vége óta 150 cryoextractiót végeztünk. (1. táblázat.) Amíg az első 100 esetet el nem értük, a műtét intracapsularis kimenetele szempontjából nehéznek Ígérkező eseteket operáltuk csak cryóval. Eredményeink mégis meglepően jók lettek: 89% intracapsularis, 6% utólagos tokeltávolítással tokos 95%. Szinte semmi különbség nem volt az első 100 válogatott nehéz eset és a válogatás nélküli későbbi 50 eset intracapsularis eredményében. Kontrollként feldolgoztuk a cryoextractio bevezetése után még tokfogóval operált 104 könnyebb esetet, valamint a cryoextractio bevezetése előtti 3 év (1966—1968) hályogműtétes anyagát, 303 senilis, diabeteses és komplikált katarakta extractióját. Az első 100 cryoextractióval egyidőben hagyományos módon operált, intracapsularis szempontból válogatott 104 könnyebb esetben az intracapsularis eredmény ugyan 78,8%-ra emelkedett a cryoextractio bevezetése előtti 71,9%-hoz képest, az utólagos tokeltávolítással viszont már csak kevesebb esetet lehetett tokossá tenni, így az extracapsularisan operált esetek százalékos aránya csak f,4°/0-kal lett kevesebb: ff,5°/0 lett. A cryoextractio indikált esetekre korlátozott bevezetése és általános alkalmazása tehát nem 50
