Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)

1971-08-01 / 3. szám

A II. táblázaton már gyakoribb a két szomszédos mérés közt, vagy a lapszélen X-szel jelzett 0,5 D-nál nagyobb, de 1,0 D-nál kisebb különbségek, és a két szélső mérés közt 1 esetben előfordul, l,0D-nál nagyobb különbség is ([3-val jelezve!) Ezenkívül itt már megfigyelhető, hogy a 3. méréssel mért érték rendszerint kisebb mint az 1. méréssel mért.

Alii. táblázaton már igen gyakori az incongruentia a szomszédos mérések közt, a két szélső mérés eredménye közt pedig csaknem mindig nagyobb a különbség, mint 0,5 D. A 66 szemből 18-nál eléri vagy meghaladja az 1,0 D-t,

2 esetben eléri, illetve meghaladja a 2,0 D-át is (^-val jelezve.)

Mindez újabb bizonyíték arra, hogy az ilyen nagyfokú astigmiás szemek szaruhártyája szabálytalanabb, mint a kisfokú astigmiásoké és a nehezen korrigálhatóságuk oka gyakran ez a szabálytalanság. Ennek következtében a megfelelő cylinder kiválasztása az alapos vizsgálaton kívül türelmes próbálgatásokat is igényelhet. Sajnos a nálunk elterjedt ophthalmometerekkel a cornea centrumának astigmiáját nem tudjuk mérni és az az itt ismertetett módon sem lehetséges.

Azt egyébként, hogy a szaru centrumának astigmiája gyakran nem egyezik az ophthalmometriás értékkel, sok gyakorlati tapasztalat igazolja. Legközismertebb az aphakiások esete. Náluk ez különösen gyakori.

Köztudott, hogy nagy astigmiás glaukomásoknak gyakran más üvegre van szükségük, mikor mioticumot használnak, és másra, ha nem. De nem csak glaukomások közt fordul elő ez az eset. Hamburger [5] 1948-ban közölt egy esetet, amelynek szűk pupillával nem volt szüksége korrekcióra, tágított pupillával azonban cylinder korrekciót igényelt. Dimmer 1897 [2] esetében is más erősségű cylinder volt szükséges szűkebb, és más tágabb pupillával.

Ilyen a II. táblázaton található S. M. is, akinek rendesen 3—4 mm tág a pupillája. így korrigálva +1,5 D cylinderrel 1,0 a visusa mindkét szemen. Ha azonban eléje helyezünk egy 1,5 mm átmérőjű lyukat, a visusa 0,6-re csökken. Csak akkor lesz újra 1,0, ha a cylinderét +2,5 D-ra emeljük.

Ezekhez az esetekhez különböző magyarázatokat fűznek, amelyek közül legvalószínűbb Sulzer magyarázata. Szerinte ezekben az esetekben arról van szó, hogy a szarunak más része szerepel a látásban tág és más része szűk pupillánál és ezeknek a részeknek különböző az astigmiája.

Az ilyen esetek arra is figyelmeztetnek, hogy a szem összastigmiája és a ,,szaru-astigmia” közt jól felhasználható összefüggés keresése irreális cél, mivel éppen azokban az esetekben, amelyekben ezekre az összefüggésekre szükség lenne, a nagy astigmiáknál, a szaru az esetek többségében olyan szabálytalan (1. 111. táblázat), hogy semmiképp sem lehet egy dioptria-értékre azt állítani, hogy ennyi a szaru-astigmia, hiszen mint a táblázat mutatja, zónánként változik. Ebből az is következik, hogy a lencse-astigmiát sem lehet még megközelítő pontossággal sem meghatározni a „szaru-astigmia” és az össz-astigmia öszszefüggéséből. Különösen nem, ha a szaru-astigmia alatt Javai rendszerű ophthalmometeren kapott értéket értünk. (Arról a hibáról nem is beszélve, hogy sokan az ábrák összecsúszásán olvassák le az astigmiát, tehát pontatlanul mérnek, mint Hruby is tette.)

A zona-ophthalmometria gyakorlati hasznosságát példázza a következő eset:

N. B. 46 éves férfibeteg 1970. I. 15-én megjelent szakrendelésünkön a szokásos évi ellenőrző vizsgálatra, ahol részben nagyfokú astigmiája, részben monoculus volta miatt évek óta megfigyelés alatt tartottuk. Jobb szemét 1964-ben sérülés miatt enucleálták a debreceni Szemklinikán. Azóta több szemorvos vizsgálta, de nagyfokú astigmiáján kívül semmi említésre méltót nem találtunk, illetve már évekkel ezelőtt megfigyeltünk a nasalis limbus mellett egy igen vékony szürkés vonalat, amelyet azonban jelentéktelen gerontojpofifiaí^OTtplj^