Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-08-01 / 3. szám
Ezeknél hypertoniát avagy a sárgafolt mérsékelt elfajulását találtuk. Végül 3 betegnél, akiknél az arteriosclerosis egyes jelei ugyancsak fennállottak, az általános diagnosis chronikus lymphadenosis, tüdő-tuberculosis, collagenosis volt. Az SN-ra vonatkozó eddigi ismereteink szerint eme üvegtesti elváltozás keletkezésének az oka lehet magában a szemgolyóban levő makroszkópos elváltozás, mint pl. Manschot [14] és Pau [15] eseteiben, vagy sérülések utáni durvább üvegtesti vérzés vagy ideghártyaleválás (TaJcahashi, 20). Sőt ismeretes traunás lencse-luxationál a csarnokba nyomult üvegtestben keletkezett SN is. [Gallenga, 10]. Az esetek legnagyobb részében azonban, — így a mi eseteinkben is egy kivételével —, optikai műszerekkel nem lehetett találni a szemben olyan elváltozást, amelyet összefüggésbe lehetett volna hozni a SN keletkezésével. Ez az említett egy betegünk egy ulcus duodeniben szenvedő 41 éves férfi volt, akinek 32 éves korában egyik szemében lezajlott periphlebitis retinalis után fejlődött ki a SN. Nézetünk szerint azoknál a betegeknél, akiknél szemfenéki elváltozás nincs, a szervezet általános megbetegedése, elsősorban arteriosclerosisa hoz létre a szem keringésében, elektrolyt-háztartásában, enzymatikus ellátásában olyan biokémiai zavarokat, amelyek az üvegtesti fibrillumok degeneratiójához és az asteroid testecskék megjelenéséhez vezetnek. A megbetegedés elsődleges oka éppen az üvegtesti fibrillumok degeneratiójában rejlik. Az üvegtesti fibrillaris váz találkozási helyein vagy ezek egyes pontjain gócos degeneratio fejlődik ki és ezek a gócok azok a centrumok, ahova a kristályos (kémiailag már definiált) depositumok tapadnak és mint asteroid testecskék felhalmozódnak. Az üvegtesti szálak degeneratiójának, sclerotikus elváltozásának a hátterében a szervezet arteriosclerosisa áll. Ezúton is köszönetét mondunk Pálfy Aladár főorvosnak a laboratóriumi vizsgálatok elvégzéséért. Összefoglalás A scintillatio nivea substratuma kémiailag eléggé definiált, a pathogenesise azonban ismeretlen. A szerzők megkísérelték ezt körülhatárolni 15 betegnél végzett vizsgálataik alapján. A vérsérum vizsgálatnál hasonló korú betegekhez viszonyítva nem voltak kimutathatók jellemzően eltérő értékek. Olyan szemfenéki elváltozást, amely a SN keletkezésével összefüggésbe lett volna hozható, csak egy betegnél találtak. Valamennyi beteg arteriosclerotikus volt, különböző szervi manifestatiókkal, nagyrészüknél ér-, vérkeringési-, vérképzőszervi-, anyagcsere- vagy más természetű komoly megbetegedéssel. A szerzők véleménye szerint azokban az esetekben, amikor a szemben nincs más elváltozás, a szervezet általános megbetegedése, főként arteriosclerosisa idézi elő a szem helyi anyagcsere- vagy enzymatikus zavara folytán az üvegtesti fibrillumok degenerációját, sclerosisát, és ezeken a szálakon a cristalloid depositumok, asteroid testecskék keletkezését. IRODALOM. 1. Benson, A. H.: A case of „Monocular Asteroid Hyalitis”. Trans, ophthal. Soc. U. K. 14, 101. (1894). — 2. Rutherford, C. W. : Asteroid bodies in the vitreous. Arch. Ophthal. 9, 106 —117. (1933). — 3. Bischler, V. : Chemische Untersuchungen bei Scintillatio nivea corporis vitrei. Klin. Mbl. Augenheilk. 104, 345 — 352. (1940). — 4. Inouye, M. : Mikroskopische Untersuchungen der glitzernden Kügelchen bei Scintillatio corporis vitrei. Ref. Zbl. Ophth. 47, 78. (1942). — 5. Bachstetz, E. : Fettsaurer Kalk als Grundlage einer Art von Synchisis scintillans. Münch. Med. Wschr. 24, 1044 (1921). — 6. Verhoeff, F. H. : Microscopic findings in a case of asteroid hyalitis. Amer. J. Ophthal. 4, 155—160. (1921). — 7. Jess A.: Der Glaskörper und seine Erkrankung. Kurz. Hdb. d. Ophth. Schieck — Brückner, Bd. V., 346. Springer, Berlin 1930. — 8. Hruby, K. : Erkrankungen des Glaskörpers. In Velhagen: Der Augenarzt, 190
