Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-03-01 / 1. szám
Budapesti Orvostudományi Egyetem I. Szemklinika (igazgató: Badnót Magda egyetemi tanár) közleménye A szaruhártyahám cytoplazmájának submikroszkópos szerkezete polarisatiós opticai vizsgálatok alapján IEHÍÍJÁNOS A szaruhártyahám 5—8 sejtsorból álló, el nem szarusodó laphám. A hámsejtek három réteget alkotnak: legbelül van a basalis réteg, mely szorosan egymás mellett fekvő hengersejtekből áll, az intermedier réteg következik, mely köbsejtekből áll, és legfelszínesebben a pikkelysejtréteg, melyet laphámsejtek alkotnak. A sejtekben elektronmikroszkóposán relatíve kevés organellum található. Erős nagyítású felvételeken a cytoplazmában filamentumok sűrű hálózata látszik. Ezek elrendeződése a basalis sejtekben verticalis, a pikkelysejtekben inkább horisontális (Jakus 1954, 1961, Ishida 1958, Kaye és Pappas 1962, Varga és Lovas 1968). Különböző szövettani eljárásokkal a hám basalis rétegében nyúlványos, elágazódó és intensivebben festődő sejtek mutathatók ki (Virchow 1910). Egorow (1934) Langerhans-féle sejteknek nevezte, Pau és Conrads (1957) a Schwann-sejtekkel analóg képződményeknek tartják. Jakus (1954) elektronmikroszkópos vizsgálatokkal is kimutatta jelenlétüket. Teng (1961, 1962) a gazdag endoplazmás reticulum tartalom, valamint az osmiophil granulumaik miatt secretoricus jellegű sejteknek tartotta őket. Sigiura és Wukai (1961) polygonalis sejteknek nevezik és átalakult melanocytáknak tartják. Perera (1969) a hám basalis rétegét vizsgálta és a sejtek különböző morphologiai megjelenését a fixálási procedúrával hozta kapcsolatba. A hámsejtek cytoplazmája polarisatiós opticai módszerekkel natív állapotban is vizsgálható. A Romhányi által kidolgozott topoopticai reactiók jelentősen fokozták a polarisatiós opticai vizsgálatok érzékenységét és kiterjesztették alkalmazási területét. Vizsgálatainkban a corneahám submikroszkópos szerkezetének vizsgálatára elsőként alkalmaztuk a topoopticai reactiókat. Szemészet 108. 18—24. 1971. Anyag és módszer Majom-, házinyúl és sertésszemek szaruhártyáját vizsgáltuk. A szaruhártyákból egyrészt fixálás nélkül, másrészt 10%-os formalin fixálás után 10 fi vastagságú fagyasztott metszeteket készítettünk. A metszés síkja sagittalis volt. Az értékelést nativ metszeteken, illetve topoopticai reactiók után végeztük. A nativ vizsgálatokhoz fiziológiás konyhasós és gummiarabicumos lefedést alkalmaztunk. A következő topoopticai reactiókat használtuk: Toluidinkék festés (Romhányi 1962) 1%-os toluidinkék festék pH 3,0—6,0 veronalacetat pufferben oldva, 2%-os kaliumferricyanid, valamint 2%-os kaliumferricyanid — 2%-os kaliumjodid 1 : 7 keverékével végzett precipitatióval. Phenol reactio (Ebner 1894). A lipoid extractiót metanol—ehlorophorm 1 : 1 keverékével végeztük 24 /t-ig. Észlelések Fixálás nélküli vizsgálatok Fixálatlan szaruhártyák fagyasztott metszeteit vizsgálva a következőket tapasztaltuk: Fiziológiás konyhasóban lefedve a metszeteket a lefedés után közvetlenül a basalis sejtek és a pikkelysejtek cytoplazmája anisotropiát, az intermedier réteg isotropiát mutatott. A kettőstörés előjele a sejt hosszára vonatkoztatva pozitív volt. Nagysága a fel-18
