Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-08-01 / 3. szám
Anyag és módszer Három pingueculával együtt, kimetszett pterygiumot és egy pingueculát dolgoztunk fel. Az anyagokat 10%-os formaiinban fixáltuk 24 — 48 óráig. Minden anyagot kettévágtunk. Az egyik darabot paraffinba ágyaztuk, és ti mikron vastagságú metszeteket készítettünk belőle. A másik darabból beágyazás nélkül 10 mikron vastagságú fagyasztott metszeteket készítettünk. Fénymikroszkópos vizsgálatokhoz haematoxylin-eosin, resorein-fuchsin, orcein festéseket végeztünk. Polarisatiós mikroszkopos vizsgálatokhoz phenol-reactiót (Ebner), congovörös festést, anilin-reactiót ( Romhányi) és toluidinkék festést ( Romhányi) végeztünk pH 3,0 — 6.0 veronal-acetát pufferben oldott festékkel, kaliumferricyanid (2%-os) praecipitatióval. Észlelések A kötőhártyahám alatt változó szélességű sávban fénymikroszkóposan éjinek ítélhető kötőszövetréteg helyezkedik el. A rostok között néhány kötőszöveti sejt figyelhető meg. Phenol reaetióval ezen a területen laza collagen-rosthálózat található. A collágen-rostok negatív kettőstörése megfelel a subconjunetiva más részein tapasztalt kettőstörésnek, vagy helyenként annál kissé fokozottabb. Toluidinkék festéssel ezek a rostok szintén negatív kettőstörésűek, miként a subconjunctivalis kötőszövet más részein. Ebben a rétegben tehát polarisatiós optikai módszerekkel a collagen-rostok fibrillaris és interfibrillaris állományában nem tudtunk elváltozást kimutatni. Anyagunkban egyes helyeken fokozott festődést tapasztaltunk elastikus rostfestőkkel. Ez a szövet intenzívebben köti meg a toluidinkék festéket is, mint a hám alatti kötőszövet, ami fénymikroszkóppal is látható a pH 4,0 fölötti tartományban. A festődés fokozódásával nincs arányban az anisotropia fokozódása, sőt a toluidinkékkel intenzívebben festődő szövet kettőstörése csökkentebb, gyakran isotrop. Ezeket a területeket phenol reaetióval vizsgálva a negatív kettőstörés enyhe gyengülését találtuk, ami a fibrillaris állomány kisfokú csökkenésére vezethető vissza. Ebben a szövetrészben tehát a collagen-rostok fibrillaris állománya még alig mutat elváltozást, de az interfibrillaris állomány basophiliája fokozódott és ezzel együtt rendezettsége is csökkent. A pinguecula szerkezetének nagy részét degenerált szövetmassza tölti ki. Elastikus rostfestőkkel sötéten festődik, gomolyagos, néhol hálózatos, gyakran amorphnak tűnő. Toluidinkék festékkel pH 3,0 körül a többi kötőszövethez hasonlóan alig festődik, pH 4.0 fölött viszont igen intenzíven köti a toluidinkéket,. Polarisatiós mikroszkóppal toluidinkék festés után semmilyen rendezettséget sem tudtunk kimutatni benne. Az interfibrillaris állomány isotrop. Phenol reactio után szintén isotropnak találtuk, csupán elvétve figyelhető meg néhány vékony librilium. A degenerálódott szövetben tehát az interfibrillaris állomány erősen basophil és rendezetlen, a fibrillaris structura csak nyomokban mutatható ki. A degenerált szövetben anilin reaetióval elastikus rostok népi mutathatók ki. Úgyszintén nem tapasztaltunk congovörös festés után amyloidra utaló anisotropiát sem. Conclusio A pingueculában található degenerált szövet polarisatiós optikai vizsgálataink alapján a collagen-rostok degeneratiójából származik. Topooptikai reactiókkal nyomon követtük a degeneratio folyamatát. A collagen-rostok degeneratio ja a rost közötti állomány szerkezetének károsodásával kezdődik: a rost közötti állomány basophiliája a neutrálishoz közelebbi pH tartományban fokozódik. Ezzel együtt a rostok elastikus festődése is fokozódik. Megfigyelésünk összhangban van Turnbridge, Tattersall, Hall, Astburg és Red (1952), valamint Gillman, Penn, Bronks és Roux (1954) megállapításaival, miszerint a degenerálódó collagen-rostok nemcsak a basikus festékekkel festődnek intenzívebben, hanem fokozódik affinitásuk az elastikus rostfestők iránt is. A rost közötti állomány basophiliájának fokozódása együtt jár az anisotropia csökkenésével, ami arra utal, hogy a savanyú mucopolvsaccharidák kémiai átalakulása mellett a rost közötti állomány structuráitsága is csökkent, majd rendezetlenné vált. Hogan és Alvarado (1967) elektronmikroszkópos megfigyeléseik alapján az alapállomány granulálódását a collagen-rost 174
