Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)

1971-06-01 / 2. szám

ÜLÉS JEGYZŐKÖNYV A Magyar Szemorvostársaság 1970. május 29-i ülésének jegyzőkönyve 1. Györffy István: Javaslat szemészeti alkalmassági minősítés egyszerűsítésére. Egészében megjelent a Szemészet 1970. évi 4. számában. Hozzászólások : 1. Túri Károly : Györffy István előterjesztése „Javaslat szemészeti alkalmassági minősítés egyszerű­­sítésére’’-ről, melynek kidolgozásában Grósz István és Mezei Pál is részt vett igen idő­szerű. Evek óta magam is foglalkozom alkalmassági kérdésekkel és értékelem a körül­tekintő, gondos munkát. Mielőtt azonban elfogadnám, néhány megjegyzésem lenne: Először : kizárólagosan e követelmények előírása — gyakorlatilag a látóélesség vizsgá­lata és értékelése — e szemészeti szűrővizsgálatokra igaz, hogy gyors eljárás. A gyorsa­ság mint fő szempont azonban nem mellőzheti a kizáró okok szerepét teljesen. Egy új alkalmassági orvosi véleményezés megszerkesztésében ez azzal a veszéllyel járhat, hogy még inkább egyenlőségjel kerül a látóélesség és a látóképesség közé. Ebből az egyetlen adatból alaptalanul magabiztosan vállalja a szemorvos magára a felelősséget az egyén és a környezete veszélyeztetésének lehetősége miatt. Másodszor : a félszeműség problémája okoz gondot. Bizonyára igen sokan vannak itt közöttünk, akikben felvetődik az a kérdés, hogy mit, ill. kit nevezünk félszeműnek? Véleményem szerint a 0,1 határ túl szigorú és csak a munkáltató érdekeit védi. Javaslatom a 0,05-ös visus. Ez egyszer számos munkakör betöltésekor azt jelentené, hogy a rátermettség egyéb tényezőinek megléte esetén az amblyopia egyik szemen nem lenne kizáró ok. Különben is, ha a közlekedésben engedélyezzük (nem hivatásos gép­­járművezetőkről, beszélek!) miért vagyunk más szakmákban ilyen szigorúak? A 0,05 visus, vagy a 0,1—0,15 egyformán a látás minőségét segíti. A mindennapi életben a telje­sítőképesség szempontjából nincs különbség és valószínűleg a veszélyeztetettség szem­pontjából sem. Eldöntése elvi kérdés. A tompalátók egyéni jövője szempontjából per­döntő lehet. Csak megjegyzem, nem kell annyi kertész, ahány amblyop van, ami pedig a képzőművészeti főiskolák felvételi alkalmasságot jelenti, a látóélesség igen fontos, de a rátermettség legalább annyit kell hogy jelentsen. Harmadszor felvetem a szakmunkásnak jelentkező fiatalok véleményezésekor az „egyéni” elbírálás lehetőségét. Intézeti igazolás vagy a szűrővizsgálati adatok alapján az Intézet felülvizsgáló szerve végezné. Elképzelhetőnek tartom, hogy ehhez a szervhez sérelem esetén a vizsgáló közvetlenül is fordulhatna. 2. Németh Lajos : A szemészeti alkalmassági vizsgálatok ésszerű enyhítése és egy­szerűsítése időszerű. A MÁV. néhány éve már ilyen értelemben kezdeményező lépést tett. A vasútalkalmassági feltételek enyhítése mellett, azonban ez vonatkoztatható a közúti, valamint a pályaválasztás előtti alkalmassági vizsgálatok viszonylatában is. A szemészeti vizsgálatok nyújtotta precíz adatokat nem szabad felnagyítani és túlérté­kelt formában felhasználni engedni, ugyanakkor, amikor fontos idegrendszeri tényezők szemlátomást háttérbe szorulnak. Mérsékelt látószervi defectusok jó psychofunctionalis teljesítőképesség és hibátlan charaeterstructura mellett kiegyenlítődhetnek. Az ideg­­rendszer hibái jó látószerv ellenére balesetokozásra vezethetnek. Hangsúlyozza az idegrendszer fontosságát. Zárszó Örömmel állapítja meg, hogy minősítési metódusa általános tetszést aratott. Túri dr.-nak válaszul azt mondja, hogy a féloldali amblyopiának illetve félszeműségnek az A/2 kategóriába való engedélyezését azért nem látja célszerűnek, mert az ilyen több­nyire huzamosabb tanulmányi idő árán magasabb szakmai képesítést szereznek, s gondoskodni kell arról, hogy ezek az egyének foglalkozásukat akkor is folytatni tudják, ha valamelyik szemük látása sérülés vagy betegség következtében netán elveszne. 2. Weinstein Pál: Külföldi beszámoló (Észak-Közép-Délamerika) Kézirat nem érke­zett.

Next

/
Thumbnails
Contents