Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-06-01 / 2. szám
tágító cseppeket is kapott. Ezt követően a bal szemben és a szemkörüli csontokban nagy fájdalom kezdődött, látása ködössé vált, szivárványszínű karikákat látott, közérzete megromlott. A szemészeti rendelő Ablatio ret. о. s. kórjelzéssel klinikánkra utalta. Statusból a következőket említjük: a jobb szem könynyező, fénykerülő, az alsó szemhéjszél enyhén befelé fordult. A bulbaris kötőhártya belövellt, telt episcleralis erek. A cornea felszíne szurkált, diffus festéktapadás látható, állománya enyhén borús. A csarnok sekély, lencse tiszta, papilla széle körben elmosódott, hyperaemiás, macula területében márványozottság, töredezett reflexek. Bal oldalon duzzadt, oedemás szemhéjak, az alsó szemhéjszél befelé fordult. Telt episcleralis erek. Corneán a centrumban és paracentralisan kiterjedt hám-erosio. A szaruhártya állománya borús. Csarnok sekély, pupilla csaknem teljesen tág, kerek, centrális, fénymerev. Fundus a cornea állapota miatt nem vizsgálható. Szemnyomás jobb oldalon 45 Hgmm, bal oldalon 60 Hgmm. Látóélesség j. о. 1 mou. +16 D=5/30, b. o. szem előtt olvas ujjakat, üveg nem javít, fényérzés 5 m-ről, localisatio rossz. Látótér: j. o. 30°-ig szűkült, erősen megnagyobbodott vakfolt, b. o. nvf. Dg.: Glaukoma acutum о. s. Glaukoma prodromum o. d. Erosio corn., hypermetropia máj. gr. o. u. Entropium 1. u. Konzervatív kezelésre állapota rendeződött, akkor végeztünk gonioscopiát; mko. körkörösen igen szűk zug. A cornea átmérője mko. 10,5 mm, görbületi sugara 7,1 mm. A lencse elülső és hátsó felszínének görbülete, a lencse alakja és nagysága réslámpánál normálisnak látszott. A bal funduson az ellenoldalinál halványabb papillát láttunk kóros excavatio nélkül, valamint márványozottságot, töredezett reflexeket a maculában. Távozáskor látóélessége: j. о. 1 mou. +16 D = 5/30, b. o. 2 mou. +16 D = 5/25. A beteg a fenti korrekciót a cornea tetőpontjától 14 mm távolságban viselte. A szemre vonatkoztatva ez 21 D távolpont-hvpermetropiát jelent. Értékelés A beteg korrekciót az optimális időpontnál 7 — 8 évvel később kapott, mégis mindkét szem megőrizte functio-képességét. A jellegzetes prodromalis tünetek ellenére a betegség felismerése késett. A glaukomás roham kifejlődését tágító cseppek okozták! A nagyfokú hypermetropiás szemből erősen divergáló sugarak távoznak, melyek tompa, sárgás visszfényt adnak, ez keltette az ablatio látszatát. A szaruhártya 46,75 D törőerőt képviselt, a lencse nem mutatott eltérést az emmetrop szemhez képest. Számítás szerint a bulbus sagittalis átmérője 15 —16 mm lehet, ez a méret már a mikrophthalmus határán van. A kis bulbusokat könnyedén lehetett hátra és oldalra elmozdítani. Az aplanatiós mérést 30 Hgmm intraocularis nyomás felett nem tudtuk elvégezni, mert a prizma a szemgolyót hátranyomta és nem hozott létre a corneán aplanált felszínt. Kezdetben azért mértünk Mackay—Marg tonométerrel. Amint a szemnyomás 30 Hgmm alá csökkent, a bulbus elmozdítása nélkül sikerült a corneán aplanatiós felületet kialakítani és a nyomást megmérni. Ezek szerint ülő testhelyzetben 30 Hgmm-nek adódott az a legkisebb nyomóerő, mellyel a szemgolyót helyzetéből hátrafelé kimozdíthattuk. Az entropium is azért keletkezhetett, mert a kis bulbusok nem támasztották kellően az alsó szemhéjat. A bántóan vastag, súlyos convex meniscus üvegeket nem sikerült contact lencsével helyettesíteni még részben sem, így 16 D-s biconvex lencsét javasoltunk a betegnek, mely használhatóságát, súlyát és küllemét tekintve is megfelelőnek bizonyult. 123
