Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 1. szám
Szemészet 107. 8—14. 1970. Kísérletesen létrehozott hyalokeratopathia Z A J A C Z MAGDOLNA és SÜVEGES ILDIKÓ A bullosus keratopathiák létrejöttének közvetlen oka régen ismert. Valamilyen károsító tényező hatására megszűnik az endothel folytonossága és ez által semipermeabilis funkciója. A csarnokvíz belép a cornea stromájába, majd a megnőtt osmotikus nyomás miatt az epithel felől is fokozott folyadékfelvétel következik be. Oedemás lesz a parenchyma és hámbullák jelennek meg. Az endothelt károsító tényezők különbözőek lehetnek (trauma, becsípődött iris, csarnokba luxált lencse, implantált lencse, műtéti beavatkozások). A műtéti beavatkozások közül kiemelést érdemel a hályogműtét, mely után a keratopathia mindig olyan szemeken jön létre, ahol a cornea hátsó felszíne tartósan üvegtesttel érintkezik. Ezen esetek a hyalokeratopathia (hkp) elnevezéssel jelöljük, utalván ezzel az üvegtest endothel károsodást előidéző vagy fenntartó szerepére. A hkp-val szerzett tapasztalatainkról néhány eset kapcsán már beszámoltunk (Zajácz és Süveges). E néhány közölt és az azóta észlelt esetek alapján olyan kérdések merültek fel, melyek indokolttá tették a hkp. kísérletes vizsgálatát. Klinikai megfigyeléseink tapasztalata az, hogy az aphakiásoknál, ahol keratopathia létrejön, a szaru hátsó felszíne teljes egészében, vagy egy részén érintkezik üvegtesttel. A szaru elváltozása azonban nem következik be minden corpus-csarnokkal vagy corpusherniával rendelkező aphakiás szemen. Hol keresendő tehát az a tényező, amely eldönti a cornea sorsát ? Elképzelhető, bár nem valószínű, hogy egyes egyének üvegtestjében olyan kémiai, esetleg konzisztenciabeli elváltozások keletkeznek, melyek alapján létrejöhet a keratopathia. Fennállhat a cornea részéről egyénileg csökkent rezisztencia. További befolyásoló tényező a műtéti technika lehet. Ennek szerepe a legvalószínűbb. A nem eléggé óvatosan végrehajtott műtétnél létrejöhet az endothel-sérülése, melyet a corneahoz tapadó üvegtest irreversibilissé tesz. Kísérletsorozatunkban célul tűztük ki annak tanulmányozását, hogy a művi endothel-sérülés és a corpus-csarnok együttesen és külön-külön hogyan befolyásolja a keratopathia kialakulását, lefolyását, irreversibilissé vagy reversibilissé válását. A kísérleteket nyulakon végeztük. A nyúlszem alkalmas az emberi szemen megszokott lencse-extractio kivitelére, bár a hyalocapsularis összeköttetései erősebbek, mint az emberé. Kísérleteinkben azonban nem kellett a membrana hyaloidea sértetlenségére gondosan ügyelnünk, mivel az esetek nagy részében corpus-csarnokot hoztunk létre. Az emberi és a nyúl üvegtest bizonyos tulajdonságaiban közel áll egymáshoz. A konzisztenciát befolyásoló legfontosabb anyag, a hyaluronsav is kb. azonos mennyiségben található bennük. A hyaluronsav mérhető része, a hexosamin az emberi üvegtestben 37 у/g, a nyúlüvegtestben 28 — 35 у/g (Pirié). Ezenkívül nyulaknál a műtét utáni cornea-elváltozásokat réslámpával jól tudtuk vizsgálni. A műtétet 2,5—3,5 kg-os nem albino, 8—10 hónapos nyulakon végeztük el. A sebet Graefe-késsel készítettük, előzetes kötőhártyakötény kialakítása után. Ezt követte a basalis iridectomia vagy iridotomia. Az extractio a legtöbb esetben extracapsularis lett. Erre különben törekedtünk is, mert előző tapasztalataink szerint a nyulaknál a gyors, erőszakosabb extractio hatására lényegesen gyakoribb az expulsiv vérzés, mint embernél. A lencse eltávolítása után kis éles Meyhöfer-kanállal 12h irányából benyúltunk a A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (igazgató: Kettesy Aladár az orvostudományok doktora) 8
