Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)

1970-12-01 / 4. szám

Bárdy К.: Egy esetben a beteg mozgásszervi elváltozásai miatt későn kereste fel az orvosát, a szokásos kezelés ellenére a szaruszéli fekély átfúródott és csak keratoplastikával lehetett a szemet megmenteni.

Zárszó:

A széli fekély esetében egyszer ereződéssel, máskor ereződés nélkül történik a cornea regeneratiója. Lehet, hogy itt a tejsavképződésnek lehet valami szerepe. A cysteinkezelés nyilván jó hatást! az ilyen folyamatokban. Ezeket a szaruszéli folyamatokat különböző elnevezéssel jelölik, így pl. ulcus destruensként is emlegetik. Nincs kizárva, hogy Bárdy főorvos esetében „Randfurchen” keratitisről volt szó, amely ektáziával jár; lehet, hogy ez a beteg cortison-származékot kapott valahol és ez okozta a perforációt.

Remenár L., Schöngut L., Marek P. és Cserháti E.: ATAXIA TELEANGIECTASIA ÚJABB SZEMTÜNETEI.

Az ataxia teleangiectasia (Louis- Bar-syndroma) a legritkább phacomatosis. Jellemző tünetei: 1. teleangiectasia a szemtekei kötőhártyán, 2. cerebelláris ataxia, 3. a cellularis vagy humoralis apparátust érintő immundefektus és ennek következtében visszatérő sino-pumolanalis fertőzések.

H ozzászólások:

Németh L.: A phacomatosi sok csoportjában ötödiknek besorolt Louis-Bar-syndroma talán nem is olyan ritka, csak eddig nem figyeltünk föl rá. A betegségről kiderült, hogy nem vezet feltétlenül halálhoz 18—20 éves korban. Egyik betegünknél a bal oldali abducens teljes bénaságát konstatáltuk és ezt mag-aplasiának fogtuk fel. A Remenár által készített elektromyographiás vizsgálat utóbbi feltételezésünket megcáfolta. Ügy látszik, hogy a cerebellaris ataxia nem feltétlenül cardinalis tünete ennek a kórformának. Lehet, hogy agytörzsi elváltozásról van szó, amely ezen abducens-bénuláshoz vezet.

Miklós A.: Az előadás olyan pontosan ismertette a Louis-Вaar-synd roma tipikus képét, hogy ezután már mindenki fel fogja ismerni mindennapi gyakorlatában.

Zárszó:

Remenár L.: Az egyik betegünknél a kisagy eltávolítása után megismételtük az elektromyographiás vizsgálatot és nem volt semmiféle változás. Ez másodlagos bizonyíték amellett, hogy az agytörzsnek, ill. sérülésének komoly szerepe lehet. (Némethez): A phacomatosisok egymásba folynak és így kérdéses, hogy a Louis-Baar-syndroma, ide tartozik-e? A myográfiás vizsgálatra küldött betegnél klinikai tüneteiben típusos Duanesyndroma volt és ez adta a látszólagos abducens paresis klinikai tünetét. Kérdéses az a tankönyvi adat is, hogy abducens-mag aplasia lenne. Az elektromyográfiával vizsgált betegeknél nem találtunk congenitalis abducens-bónulást; valószínű, hogy a külső egyenes izom együttműködik a belső egyenes izommal, máskor egyéb, az oculomotorius által beidegzett izommal, mert együtt húzódik össze és relaxálódik velük. (Miklósnak) Ha figyelünk a betegségre, akkor nem lesz nehéz a felismerése, főként akkor nem, ha már láttunk egy Louis-Bar-syndromás gyermeket.

Gát Gy., Halász P., Óváry I. és Hidasi J. (Debrecen): A FELFELÉ TEKINTÉS BÉNULÁS VASCULARIS EREDETÉRŐL.

A szerzők 3 felfelé tekintés bénulásos esetüket ismertetik. Betegeiknél a lágyulás az arteria cerebri posterior legkezdetibb segmentumából eredő kiserek területén következett be. így e terület ischaemiáját teszik felelőssé a felfelé tekintés bénulás kialakulásáért. E feltevésüket 2 esetükben kórszövettani vizsgálatokkal is alátámasztják.

Hozzászólás:

Marek P.: Eseteikben nem figyeltek-e meg nystagmus retractoriust? Ha ugyanis figyelünk rá, akkor elég gyakran megtaláljuk, főként, ha alkalmazzuk a következő diagnosztikus trükköt: ilyen esetben vagy conjugált tekintésbénulás esetén a szemmozgásokat nemcsak szemből, hanem oldalról is megfigyeljük. Ezen roppant egyszerű methódussal a sagitalis irányú rángásokat ragyogóan észlelni lehet. Ami a felfelé tekintés központját illeti: a Darkschewitsch-magnadz és a Cajal-m&gn&k nincs lényeges szerepe a legújabb irodalmi adatok szerint.

Zárszó:

Gát Gy.: Egyik betegünknek sem volt nystagmus retractoriusa. A sectiós leleteink szerint elsősorban a nucleus Cajal és Darkschewitsch-területe volt sérült, illetve a paramedián síkban futó fasciculus longitudinalis medialis.

313