Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-12-01 / 4. szám
Szemészet 107. 290—292. 1970. Száloptikás kalapácslámpa és diaphanoscop BORBÁS ISTVÁN oki. gépészmérnök — TŰRI KÁROLY Napjainkban a technika térhódítása az orvosi gyakorlatban is mindennapos jelenség. Az optikai eszközök és berendezések építésében polgárjogot nyertek a száloptikai elemek. Ezek alkalmazása a szemorvosi gyakorlatban különösen a kalapácslámpa helyettesítésére és a Lange-\&mp& felhasználási területén látszik jelenleg a legcélszerűbbnek. A Magyar Optikai Művek száloptikás szemészeti eszközeit a Magyar Néphadsereg Központi Kórháza szemosztályán próbáltuk ki a gyakorlatban. Egyikünk (Borbás) a száloptikás műszerek működési elvével és spektráhs vonatkozásaival már részletesen foglalkozott. A száloptikás műszerek működése a teljes fényvisszaverődésen alapszik. A fényvisszaverődést a száloptikai köteget alkotó üvegszálak biztosítják azáltal, hogy képesek a fényenergiát továbbítani. A szál belső magvában haladó fénysugár a kisebb törésmutatójú köpenyről visszaverődik. A szálak átmérője 0,01—-0,08 millimikron, a köpeny a fény hullámhosszával azonos nagyságrendű. A műszer elvi vázlatát az 1. ábra mutatja. Fényforrásként 100 W-os jódgőzlámpa szolgál. A 2. ábra felső részén a fényforrás elhelyezésére szolgáló könnyen hordozható kisméretű házat (MOM Fibrolux 100), a bajonett foglalatban végződő 1,8 méter hoszszú fénykábellel, az alsó részén pedig a kézben tartott világítóműszert (kalapácslámpát) láthatjuk. Á száloptikás kalapácslámpa a hagyományossal szemben a következő előnyökkel rendelkezik: 1. nem melegszik, 2. könnyű, 3. egyszerűen önműködő tartórúdra szerelhető, 4. a spektrum 450—630 millimikron hullámhossz intervallumában nagyobb intenzitású energiát ad (a megvilágítás erőssége 25 cm távolságban 8000 lux), 5. a viszonylag „fehérebb fény” finomabb részletek megfigyelését teszi lehetővé. 1. ábra A szem diascleralis átvilágítása Aawf/e-lámpával általánosan ismert az intraocularis daganatok diagnosztikájában. A diaphanoscopos vizsgálati eljárást L. F. Linnik a subconjunctivalis sclera-rupturák felfedésére, Leopold, Gernet intraocularis idegentestek localisatiójára, P. I. Lebehov pedig a luxatio lentis megállapítására ajánlja. Az elmúlt 10 év szemészeti irodalmából ezek csak kiragadott példák. Közismert a transilluminatio jelenségének felhasználása ablatio retinae szakadásainak pontosításában. Újszerűén érzékelteti Leopold 290
