Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)

1970-12-01 / 4. szám

jellegű. Cor balra 1 harántujjal nagyobb. EKG: kóros repolarisatio. Vércukor: 103 mg%. Terhelés: 101 mg%, 30' : 161 mg%, 60’ : 186 mg%, 120' : 134 mg%, 180’ : 99 mg%. Máj-functio: Se. bi.: 0,56 mg%. Thymol: 1,2 E, controll 3,0 E.

Távozás után újrafelvételkor látásélessége: jobb szem: 5/30 — 3,0 D sph = 5/20, bal szem: 1/2 mou ünj. fé. loc. jó. Hertel: változatlan.

Fő panasza erős könnyezése, fénykerülés. Jobb szem statusa az előzővel megegyező. Bal corneán alul a tágult, elvékonyodott terület tejszerűen elborult, átlátszóságát teljesen elvesztette. Nem ereződik, nem festődik, az érzékenység teljesen kiesett. Egyebütt a cornea átlátszó, sima csillogó. Az elborult, elvékonyodott terület mögött néhány felrakódás sejthető.

Tekintve, hogy a beteg a műtétet nem óhajtotta, kezelése tüneti volt. Helyileg Scopolamint, chloramphenicol, Neomycin cseppet, Uveline cseppet, Irgamid kenőcsöt adtunk. Az acut tünetek jól mérséklődtek, a fénykerülés, könnyezés csökkent. Általánosan strophantint, Erposidot, Hypothiazidot Diaphyllint kapott.

4. ábra. A bal szem állapota újrafelvételkor

A megbetegedés tünetei hasonlóságuk mellett alapvetően eltérnek a Terrienbetegségtől, mindkét corneában félhold alakban átlátszó elvékonyodás keletkezik, mely eleinte csak besüppedést okoz, később jelentős ectasiát. A folyamatot nem határolja lipoid-sáv, nem ereződik. Biomikroszkóppal nagyobb nagyítással, főleg az ép és beteg zóna határán fehéres pontokat észlelni, valamint igen finom horizontális descemet-redőket.

1969-ben Fötsch ,,Über die walzenförmige Vorwölbung und Verdünnung der unteren Hornhauthälfte” címmel két beteg ismertetése kapcsán kétségtelenül ugyanezt a tünetcsoportot foglalja össze. Mint ebben a munkájában is említi, már 1965-ben beszámolt hasonló betegről. Ezen ritka betegség első leírójának Jauerniget tekinti, aki 1937-bon szintén ,, Walzenförmige Vorwölbung und Verdünnung der unteren Hornhauthälfte” címmel számolt be erről a megbetegedésről egy 60 éves nőbeteg ismertetése kapcsán. Fötsch 1969-es munkájában sem Frangoist, sem az általa kiemelt 5 szerzőt, akik az első pellucid degeneratio eseteket leírták, nem említi. Frangois 1968-as alapvető munkájában, mely a megbetegedést klinikai egységbe foglalja, nem említi sem Jauernig, sem Fötsch idevágó munkásságát. Etzine 1969-ben megjelent közleményében kifejti, hogy az átlátszó cornea el vékony odások, bár bizonyos pontokban hasonlóak, négy alcsoportra oszthatók:

Ezek a következők:

1. alsó pellucid elvékonyodás,

280