Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 1. szám
voltuk miatt nem térek ki, csak megemlítem, hogy nálunk is nemzetközi szabvány szerint készülnek és átmérőjük városi utakon 60 cm, közutakon 70 cm és autópályákon 90 cm. A harmadik csoportba sorolt ún. útbaigazító táblák sok változata ismeretes, és láthatósági feltételeik vizsgálata szemészetileg is érdekes. Csak röviden említem meg, hogy az útügyi hatóságok közülük a következőket különböztetik meg: Előjelző Útirányjelző Útvonalmegerősítő Helységnév Egyéb útbaigazítást adó Ezeken az információt többnyire betűs szöveg közli. A betűk nagyságát és formáját amerikai kutatók dolgozták ki és szabványosították elsőnek, mivel a gépjárműközlekedés nagymértékben ott bontakozott ki legelőbb. E táblabetűkre vonatkozó szabványt 1965-ben mi is átvettük, s ma már csaknem az egész világon mindenütt egységesen ezt használják. A közlekedési táblák betűi egységes magasságúak, de 3-féle szélességben kerülnek alkalmazásra aszerint, hogy a falirat hosszú-e vagy rövid (1. ábra). Szerkesztésük Snellen és Blaskovics betűinek mintájára négyzetes rácsban történik azzal a különbséggel, hogy a betűk alakját nem 5 X5 hanem 7 X7-es négyzetbe rajzolják. A kis betűk 5 X5, a nagyok 7 X3, 7 X4 vagy 7 X5 négyzetet töltenek ki. A rács egy négyzete az elemi látószögnek felel meg. A 7 X7-es rácsot M-mel jelölik. A betűk nagyságát az M mellett egy tört szám adja meg. Pl. 5/7 M azt jelenti, hogy a betű 5 négyzet szélességű és 7 négyzet magasságú. A táblákon levő betűk nagyságát aszerint kell megválasztani, hogy milyen távolságról kívánjuk felismerésüket lehetővé tenni. Leolvasásuk bizonyos mértékig analog a visustábla leolvasásával, hiszen a betűk ezen is a látószög függvényei, azzal a különbséggel, hogy a közlekedésben nem meghatározott távolságról kell fokozatosan kisebbedő betűket felismerni, hanem a távolság csökkenésével figyelni kell a folyamatosan növekvő betűk leolvashatóságának pillanatát. Talán nem lesz érdektelen, ha röviden a tárgynagyság és tárgytávolság elméleti vonatkozásaira is kitérek. A szemészeti optika azt tanítja, hogy a tárgv/ a , nagyság n=2x tg- —, vagyis egyenlő a fél látószög tangensének kétszeresével, z Elméletileg a betűt akkor lehet felismerni, ha képe legalább 5’ látószög alatt jut szemünkbe. Tegyük fel, hogy a tábla ideális feltételek mellett látható, s a gépjárművezetőnek nincs teljes, csak 50%-os (0,5-ös) látóélessége. (A jelzéseket ugyanis általában ilyen látóélességre méretezik). Az említett képlet alapján azt kapjuk, hogy pl. 20 m-ről történő leolvasáshoz 50 m-ről történő leolvasáshoz 100 m-ről történő leolvasáshoz 200 m-ről történő leolvasáshoz 250 m-ről történő leolvasáshoz 300 m-ről történő leolvasáshoz 350 m-ről történő leolvasáshoz 2,9 cm nagyságú betű szükséges 7,2 cm nagyságú betű szükséges 14,5 cm nagyságú betű szükséges 29.0 cm nagyságú betű szükséges 36.0 cm nagyságú betű szükséges 42.0 cm nagyságú betű szükséges 49.0 cm nagyságú betű szükséges Ha megnézzük a szabványnak a betűnagyságra vonatkozó előírásait, csaknem ugyanezen értékeket találjuk, tehát a szabvány alkotói ugyancsak a láthatóság elemi feltételeiből indultak ki. Mivel a gyakorlatban a veszély vagy útirány változtatásához használt táblákat legalább 200, de inkább 300 — 350 m 24
