Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 1. szám
Szemészet 107. 82—28. 1970. A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Szemklinikájának közleménye (igazgató: Nónay Tibor egyetemi tanár) A közlekedési jelzőtáblák és feliratok láthatósági problémái* GYÖRFFY ISTVÁN A gépjármű-közlekedésben a forgalomszabályozó jelzések érzékelése kizárólag szemünkön keresztül, a látás közvetítésével történik. Egyéb érzékszerveink ebben nem vesznek részt. Legfeljebb a rendőr füttyjelét lehetne megemlíteni, mely a tilosba tévedt gyalogosok, gépjárművek figyelmeztetésére szolgál, s mely a hallás érzékelése útján kerül tudatunkba. Ennek azonban különösebb gyakorlati jelentősége nincs. A jelzőtáblák megbeszélése előtt szeretném néhány sorban felhívni a figyelmet a gépjármű vezetési látás rendkívül komplex voltára. A közlekedési jelzések meglátása és a közölt információ végrehajtása rendkívül bonyolult érzékszervi- és psychikai láncreakció eredménye, s amint a mellékelt táblázatból is látható, ezt igen sokféle tényező befolyásolja. Javarészük a gépjárművezető egyéni tulajdonságaival függ össze, más részük ettől függetlenül és a jelzések technikai vonatkozásaiból ered. Az egyéni tulajdonságokkal és képességekkel összefüggő faktorokat (I.) négy, a látásinformáció és cselekvés csak elméletileg szétválasztható csoportjába lehetne sorolni, melyeken belül a tényezők akármelyikének hiánya vagy fogyatékossága többé-kevésbé befolyásolhatja a gépjárművezetői készséget, s baleseti veszélyt rejthet magában. Ha e táblázat első oszlopán végigfutunk a mintegy két tucat tényezőn, melyek közül a gépjárművezetésben igen sok egyformán fontos szerepet játszik, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: indokolt-e, hogy ezek közül a gépjárművezetői orvosi vizsgálaton egyik-másiknak a jelenlétét vagy hiányát nagyon alaposan firtassuk, amikor más, ugyanilyen fontos de nem szemészeti képességeket egyáltalán nem is vizsgálunk. Itt arra célzok, vajon indokolt-e, hogy a látásélességet tizednyi pontossággal határozzuk meg, a dioptriaértékben komoly megszorítást tegyünk, a színtévesztésnek még a fokozatait is tisztázzuk, amikor a balesetokozásban ennél sokkal fontosabb tényezőket, mint pl. a figyelemconcentrációt, a fáradékonyságot, a személyiségi tulajdonságokat, a reflexidőt stb. egyáltalán nem is vizsgáljuk. Tudom, hogy e fonák helyzet magyarázata abban rejlik, hogy az említett tulajdonságok vizsgálati methodikája ma még gyermekcipőben jár, de épp emiatt nem tartom igazságosnak, hogy csak azért, mert bizonyos vizsgálatok könnyen, gyorsan és pontosan hajthatók végre, a többiek rovására döntően befolyásolhassák az elbírálást. E körülményt a szemészeti lelet értékelésekor feltétlenül figyelembe kell venni. A jelen közleményben a táblázatomon feltüntetett sokféle tényező közül csak a második oszlopban felsorolt, az egyéni tulajdonságoktól független, külső tényezőkkel foglalkozom. Ezek közül is csak az I/a pontban ismertetett közlekedési jelzőtáblák fizikai és fiziologiai-optikai feltételeivel. A közlekedésben a forgalom irányítására általában táblajelzést és színes lámpajelzést használnak. Újabban az útburkolati jelzés is mindinkább terjed. A jelzőtáblák az információ jellegét illetőleg 3 nagyobb csoportba sorolhatók: 1. Veszélyes helyzet, 2. Tilalmat és 3. Útbaigazítást jelző táblák. Az első két csoportba tartoznak a közismert és a gépjárművezetői vizsga anyagát is képező köralakú, valamint 3 és 4-szögalakú közlekedési jelzőtáblák. Ezekre közismert * A Debreceni Blaskovics emlékünnepélyen elhangzott előadás alapján. 22
