Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)

1970-09-01 / 3. szám

Szemészet 107. 203—207. 1970. Az arteria centralis retinae elzáródásainak kezelésében elérhető eredményekről IIEÍ GYÖRGY Warburg (1927) vizsgálatai óta ismeretes, hogy a retina a szervezet egyik legna­gyobb oxigén fogyasztású szövete. Ezért tűri rendkívül rosszul az anoxiás álla­potot. Smith és Baird (1952) patkányokon végzett vizsgálatai szerint pl. a bipo­laris és ganglion sejtek már 20 percig tartó anoxiára irreverzibilisen degenerá­lódnak és 30 percig tartó anoxia az egész retina súlyos és végleges elfajulását okozza. Az a. centralis retinae teljes elzáródásaiban tehát reménytelen a hely­zet, mert az ilyen betegek csak véletlenül érkezhetnek 20 percen belül szemé­szeti osztályra. Ha nem teljes az occlusio, hosszabb idő után is helyreállhatnak — legalábbis részben — a funkciók. Szerencsére az esetek többségében nem tel­jes az occlusio, mint azt David és mtsai (1967), valamint Gass (1968) fluorescein angiographiás vizsgálatai is igazolták. Jelen munkában beszámolunk klinikánk 5 éves anyagában szereplő occlusio a. centralis retinae esetekről, a kezelésükben elért eredményekről és az ezt befo­lyásoló tényezőkről. Beteganyag Az 1965 —1969-ig terjedő 5 év alatt 81 beteget kezeltünk occlusio a. centrális retinae miatt. A betegek között 35 nő és 46 férfi volt. Az esetek életkor és nem szerinti megoszlását az 1. ábra tünteti fel. □ nő Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának (igazgató: Nónay Tibor egyetemi tanár) közleménye 1. ábra 2. ábra 203

Next

/
Thumbnails
Contents