Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-09-01 / 3. szám
nikus” kísérletekben 6 hét alatt összesen 3000 mg-ot kaptak i. m. arányosan elosztott adagokban naponta. ERG-vizsgálatot végeztünk a kísérletek kezdetén, a toxikus anyagok beadását megelőzően és a kísérletek folyamán, meghatározott időközökben. Az enucleatiora kerülő bulbusokat histochemiai módszerekkel dolgoztuk fel. Az oxydativ enzimek közül a mitochondriumokban elhelyezkedő monoaminooxydase és succinodehydrogenase kimutatását, a hydrolytikus (redukáló) enzimek közül a lisosomalis nem specifikus esterase és a citoplasmatikus és lisosomalis savanyú phosphatase kimutatását végeztük el. MJA beadása után 15, ill. 120 perccel történt az enucleatio. A szemek egy részét Holt-féle pH 7,2 — %, 7,5 — % cukrot tartalmazó formaiinban fixáltuk 16 órán át, + 4 °C-on, úgy hogy az aequatoron 2 cm hosszú bemetszést ejtettünk, a szaruhártya síkjával párhuzamosan. Ezt követően pH 7,2 phosphat-pufferben kimostuk a szemeket, majd a következő enzimreakciót végeztük el. Asavanyú phosphatase (SF) Gfrogg és Pearse, míg az alkalikus phosphatase (AF) Menten—Junge és Green azofesték módszerével mutattuk ki. A szubsztrát mindkét reakció esetén NA-alphanaphthylphosphat volt. A nem specifikus esteraset (NSE) Nachlas és Seligman eljárása szerint mutattuk ki, alpha-naphthylacetát szubsztráttal. Az eltávolított szemek másik csoportját nem rögzítettük, hanem közvetlenül a kivétel után fagyasztott metszeteket készítettünk és ezekben az oxydativ enzimek közül a monoamino-oxidazt (MAO) Glenner et. al. módszerével mutattuk ki. A szubsztrát tryptamin — HCL volt. A szukcino-dehydrogenaset (SD) Cascarano és Zweifach eljárása szerint vizsgáltuk. A diazonium-só e két utóbbi reakció esetén Nitro-BT volt. Kontrollként szubsztrát nélküli oldatban inkubált metszeteket használtunk. Hasonló módon dolgozzuk fel a Delagillal kezelt és a 6. napon, ill. a 6. héten enucleált, valamint a kontrollként szolgáló kezeletlen állatok szemét is. Eredmények 1. Kezeletlen állatok A hydrolytikus enzimek közül a vizsgált SF és NSE, melyek egyaránt a lysosomalis enzimgarnitúra tagjai, az ép retinában teljesen azonos eloszlást mutatnak. Legerősebb volt az enzimaktivitás a külső rostos rétegben. Ennél gyengébb és nagyjából egyforma erősségű reakciót adott a belső rostos, valamint a pálcika-csap réteg. Gyenge positivitást mutattak a ganglion-sejtek, míg a külső és belső magvas rétegben nem tudtunk kimutatni számottevő enzimaktivitást (2. és 3. ábra). Alkalikus phosphatase aktivitást a normál retina egyik rétegében sem tudtunk megfigyelni. Az oxydativ enzimek közül a MAO ugyancsak a külső rostos rétegben adta a legerősebb reakciót. A csap-pálcika rétegben ennél valamivel gyengébb aktivitású volt, míg a belső rostos rétegben a reakciót még gyengébbnek találtuk. A külső és belső magvas réteg a hydrolytikus enzimekhez hasonlóan negatívnak bizonyult enzimaktivitás szempontjából (4. ábra). Az SD a csap-és pálcikarétegben mutatja ugyancsak a legkifejezettebb reakciót. Jól megkülönböztethető enzimaktivitás látható a külső rostos és a ganglionsejt rétegben. Gyengébb diffúz reakciót mutat a belső rostos zóna, míg a magvas rétegben az előző enzimekhez hasonlóan nincs positivitás (5. ábra). 2. Monojódacetáttal kezelt állatok 15 perccel a MJA injiciálása után a hydrolytikus enzimek aktivitásában a kontrollal szemben eltérést nem láttunk. Ugyanakkor a MAO aktivitása a 13 Szemészet 193
