Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-06-01 / 2. szám
4. Igen erősen a leptospirás eredet mellett szól a betegek foglalkozása. A 32 közül 29 egyén foglalkozását sikerült tisztáznunk, s közülük 18-nak [9 mezőgazdasági dolgozó, 6 élelmiszeripari dolgozó (főként hentes), 2 bányász, 1 laboratóriumi dolgozó] volt olyan foglalkozása, amely a 1.-nak typikusan exponált. De további 9 egyén foglalkozása (5 háztartásbeli, 2 gyári munkás, 1 betonozó, 1 tanuló) is olyan volt, hogy könnyen fertőződhettek L.-ákkal, hiszen a háztartásbeliek mind vidékiek voltak, még hozzá Szabóié,s-Szatmár megyébe való, ami az ország egyik legfertőzöttebb területe, a tanulók szintén gyakran fertőződnek fürdéskor, az egyik gyári munkás esetében pedig megállapítást nyert, hogy környezetében igen sok volt a patkány. Lugossy adatai szerint [12] a Magyarországon 1966-ban észlelt 1606 endogén uveitis közül 11 eset volt leptospirás eredetű, ami 0,7%-nak felel meg. Ezzel összhangban állnak a mi szerológiai vizsgálati eredményeink is (csekélyebb számban osztályunkon kívül is végeznek leptospira agglutinatio-lysis reaetiót), s körülbelül azonos volt a serologiailag pozitív és kétes esetek száma 1965-ben és 1967-ben is. Mégis feltételeznünk kell, hogy a leptospirás eredetű szemkomplikációk százalékos arányszáma hazánkban ennél jóval magasabb. Meg kell ugyanis jegyeznünk, hogy anyagunk zömét (603 esetet!) csupán 8 intézménytől kaptuk, nevezetesen a két budapesti és a szegedi szemészeti klinikáktól, az ORFI, a nyíregyházai, szolnoki, Péterfy Sándor u.-i (Budapest) és a kisvárdai kórházak szemészeti osztályaitól, s abban egyes területek lakossága szinte alig van képviselve. Itt elsősorban Eszak-Magyarország és a Dunántúl egyes vidékeire gondolunk, amelyeken a leptospirosis morbiditása igen magas az ország egyéb részeihez viszonyítva. Feltevésünket megerősítik Zempléni adatai (személyes közlés, [13]), aki hazánknak ugyancsak egyik legendémiásabb területén, Szabolcs-Szatmár megyében 1966-ban 25 endogen uveitis közül 2 esetben állapított meg leptospirás kóreredetet, de anyagában hasonló volt a helyzet az 1962., 1963., 1964., 1965. és 1967. esztendőkben is. Ezért fontos lenne, hogy ismeretlen kóreredetű uveitis esetén a szemész, különösen a leptospirózisra endémiás területen, mindig gondoljon a leptospirosisra is, s végeztesse el a beteg ilyen irányú serologiai vizsgálatát, mert ily módon remélhető, hogy csökkenni fog az ,,ismeretlen aetiologiájú uveitisek” száma. Kz.úton is köszönetét mondok azoknak a megyei (városi) szemészfőorvosoknak, akik a szűrővizsgálatokat elvégezték, valamint azoknak a klinikus kartársaknak, akik egyes esetek kapcsán kérdéseimre válaszoltak, végül Dr. Zempléni Béla Szabolcs-Szatmár megyei szemész főorvosnak azért, hogy saját klinikai megfigyeléseit volt szíves rendelkezésemre bocsátani. A laboratóriumi vizsgálatok lelkiismeretes technikai kivitelezéséért és az anyag rendszerezésében nyújtott segítségükért Kecskemétiig Sándorné, Dr. Ember Jánosné, Szentiványi Istvánné, Dr. Sclmlek Elemérné és Svecz Margit asszisztensnőknek mondok hálás köszönetét. Összefoglalás Az 1962—1968. évek folyamán különböző szemészeti klinikák és kórházi szemészeti osztályok 626 betegének savóját vizsgáltuk a leptospira agglutinatio-lysis reactio segítségével. 26 esetben (4,2%) kaptunk pozitív, további 33 esetben (5,3%) kétes eredményt. Ezenkívül szűrővizsgálatok kapcsán 57 seropozitív egyén közül a szemész 6 esetben tudta lezajlott iritis nyomait megállapítani. A betegek foglalkozása az esetek túlnyomó többségében a kórkép leptospirás eredetére utalt. A seropozitív egyének szemészeti tüneteinek leptospirás eredetét az esetek kb. felében a klinikai anamnesis is alátámasztotta. A leptospirás kóreredetű uveitisek száma hazánkban minden valószínűség szerint lényegesen magasabb, mint amire eddigi megfigyeléseink utalnak, de ezeknek az eseteknek a diagnostizálásához a serologiai vizsgálatok gyakoribb elvégzése lenne szükséges. 141
