Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
szont О,44 anisotropia indexet mutat; a trabeculum savanyú mucopolysaccharida tartalma tehát az ínhártyáéhoz viszonyítva mintegy Ő,.5-szeres. Ezek az adatok alátámasztják azokat a fénymikroszkópos megfigyeléseket, melyek szerint a trabeculum pH 3,0—4,0 között basikus festékekkel kezelve, az ínhártyához viszonyítva, emelkedett basophiliát mutat. A szaruhártya festékkötő képessége már alacsony pH értéknél is kifejezett. A kettős törés már pH 2,-5-nél negatívvá válik. Ez a jelenség arra utal, hogy a szaruhártyában, a trabeculummal összehasonlítva, erősebben savanyú mucopolysaccharida componensek is vannak. A vázolt vizsgálati eredmények amellett szólnak, hogy a szaruhártya parenchyma collagen rostjai a trabeculumba sugározva fokozatosan elvesztik savanyú mucopolysaccharida componenseik egy részét. A trabeculum és az ínhártya összefonódásánál további mennyiségi és minőségi változások következnek be a savanyú mucopolysaccharida állomány nagy részének eltűnése következtében. A szaruhártya, a corneoscleralis trabeculum és az ínhártya collagen elemeinek eltérő viselkedése ezüstözéskor, illetve más festési módszer alkalmazásakor, egyéb tényezők mellett, a savanyú mucopolysaecharidaállomány fentebbvázolt eltéréseivel is összefügghet. A morphologiai és histochemiai leletek tehát alátámaszt ják a szoros rokonságot a corneoscleralis trabeculum és a hátsó szaruhártyarétegek között. Virchow (1910) és Salzmann (1912) elsőként foglalkoztak a kérdéssel, és az üveghártyát a Descemet-hártya közvetlen folytatásának tartották. Bár Ashton (1956) tagadta az összefüggést , Jakus( 1956), Brini (1957), Feeney és Garron (1961), valamint saját leleteink is amellett szólnak, hogy a Descemethártya a peripherián felszakadozik, lemezekre válik és közvetlenül folytatódik a trabecularis rendszerbe. A corneoslceralis trabeculum tehát mint a Descemet-hkrtya lapszerűen kiterjedt és megsokszorozódott lemezrendszere fogható fel. A subendothelialis vastag réteg és íiDescemet-hártya 6. ábm. Л sclerasarkantyúban tapadd sv- szói os összefüggése az újabb leletek gárizom inak. Götnöri-f. impr. Kb. 450- birtokában bizonyítottnak tekinthető. szeres nagyítás A simaizomzat és a kötőszövet szoros összefüggéséről a kutatók véleménye egységes. A simaizomzat és az elastikus hálózat viszonyairól alapvető munkát írt Benninghoff 1927-ben. Kimutatta, hogy a nagyobb emlősök aortájának médiájában a simaizomsejtek kötegekké egyesülnek, melyek között rugalmas lemezek találhatók. A kihegyesedő kötegek végét elastikus hártyák burkolják, melyek egymással összeköttetésbe lépnek, majd felrostozódnak. Leegyszerűsítve úgy lehetne mondani, hogy az aorta-fal izomzata egy önmagával összefüggő hálózatot képez, melyet rugalmas rostok szőnek át, melyekhez azután a harmadik alkotórész, a collagen rostok keverednek. A harmadik kötőszöveti rostféleségről, a rácsrostokról, Benninghoff nem tett említést. 94
