Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
Szemészet 1969. 106. 91—98. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház (igazgató: Szabó István) Szemosztályának (főorvos: Valu László) közleménye A trabecularis rendszer és a szomszédos szövetek kapcsolata VALU LÁSZLÓ és FEHÉR JÁNOS \ A csarnokzug felépítésében a szem külső rostos rétege és az uvea vesznek részt. A scleralis és uvealis trabeculumra történő felosztás Virchow (1905) nevéhez fűződik, melyet Lauber (1936) is átvett. A meglehetősen komplikált morphologiai viszonyok jelölésére később több leírás látott napvilágot, és ma sincs egységes álláspont az irodalomban (Allen, Burian és Braley 1955, Ashton és munkatársai 1956, Unger 1957, Kurus 1958, Rohen és Unger 1959, Rohen 1961, Valu 1962 stb.). A Rohen által 1964-ben javasolt beosztás megalapozottnak és elfogadhatónak látszik, mivel a morphologiai, fejlődési és functionalis viszonyokat egyaránt figyelembe veszi. Eszerint a csarnokzugi szövetek 4 részre oszthatók: 1. trabeculum iridis, az elülső csarnokkal határos és az iris gyökkel összeköttetésben álló, az iris nyúlványokat is magában foglaló szövet-formatio. Tekintettel arra, hogy fejlődésiieg a lig. pectinatummal azonos, ez a név is használható; 2. Az előbbiekhez kívülről csatlakozik egy lemezesen tagolt szövetrészlet, mely a trabeculum corneoscleralenak felel meg; 3. a Schlemm-csatorna belső falában egy szerkezetileg jól elkülöníthető rész alakult ki. Egy része a corneoscleralis trabeeulumhoz tartozik, másik része a Schlemm-снаАотпп belső falát alkotja. Ezt a réteget Rohen trabeculum cribriformenak nevezte, mely azonos a Flocks (1956)-féle porc area jelöléssel; 4. a sugárizom előtt található kötőszövet tulajdonképpen nem tartozik a szűrőrendszerhez. Az előbbiek analógiájára Rohen a trabeculum ciliare elnevezést ajánlotta (1. ábra). Anyag és módszer. A vizsgálatokat részben luillaanyagon, részben intraoe. daganat vagy sérülés miatt eltávolított szemeken végeztük (összesen 41 szemen). A neutrális formaiinban fixált anyagokból a limbusnak megfelelően trapéz alakú szövetdarabokat vágtunk ki, melyek mindegyike az egész trabecularis rendszert, az irist, a sugártestet, valamint a szaruhártya és ínhártya egy részét is magában foglalta. Beágyazás: paraffin, gelatin. A 6—12 micron vastagságú készítményeket H. E., azan, resorcin-fuchsinkern-echtrot, orcein módszerekkel festettük meg, illetve a Perdrau és a Gömöri-iéle ezüst-impregnatiós eljárásokkal kezeltük. A 20—25 micron vastagságú készítmények vizsgálatára a módosított Gömöri-féle festést alkalmaztuk. Polarisatiós optikai módszerek: phenol- és anilin-reactio, Romhányi-féle toluidinkék praecipit at iós anisotrop festés. Histochemiai vizsgálatok: PÁS festés, PAS + colloidvas-reactio, alciánkék festés. A metszés iránya sagittalis, tangentialis és ferde volt. Jelen munkánkban a trabecularis rendszer és a szaruhártya, illetve a trabecularis rendszer és a sugárizom összeköttetéseit tettük vizsgálat tárgyává. A trabeculum iridis kötegei collagen festőanyagokkal és alciánkékkel intenzíven festődnek. A PÁS, illetve a colloid vas-reactio segítségével egy külső és egy belső zóna különíthető el. Az endothel alatti réteg a colloidvas-reactióval kékre, a belső zóna a PAS-reactio hatására vörösre festődik. Ezekkel a vizsgálatokkal sikerült Speakman 1962-ben közölt leleteit megerősíteni. Az endothel alatti réteg gazdag savanyú mucopolysaccharidákban. Azt a feltevést, hogy a Descemet-hártya folytatásáról van szó, polarisatiós opticai módszerrel végzett megfigyeléseink is alátámasztják. A phenol-reactio elvégzése után a Descemet-hártya egyes lemezei a trabeculum iridis belső rétegeiben azonos intenzitású kettős töréssel az uveaig követhetők (2. ábra). 1 91
