Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
Az elvégzett vizsgálatok alapján bo.-on orbitális tumor gyanúja merült fel. További kivizsgálásra és műtét elvégzésére az Orsz. Traum. Int. Idegsebészeti osztályára helyeztük át. Ott az elvégzett angiographia és PEG kóros eltérést nem mutatott, ezek után transfrontális orbitotomiát végeztek. Műtét során a szemhéjemelő és felső egyenes izom elkampózása után a bulbus mögött héjasmandulányi tumort találtak, mely hátrafelé a koponyaüregbe is beterjedt. A tumor részleges eltávolítása után réteges sebzárás, majd sima sebgyógyulás. Másodízben 1967. nov. 20—dee. 8. között feküdt klinikánkon. Előző bentfekvése óta további 6 kg-ot fogyott. Status: Visus: jo.: 0, bo.: 6/20+2,5 Dsph = 5/5. Szemnyomás bo.: n. Bo.-on lényegében az előző bentfekvéssel megegyező állapot. Hertel: 20/103 mm. FF: bo.: 37/sec. We: 47 mm/ó. Bentfekvése alatt bo.-n plica-carunculatáj duzzanata csökkent, belső zug ehemosisa lelapult. Szemfenéken a maculatáji redőzöttség nagyrészt elsimult. Postoperativ irradiáció elvégzésére az Onkológiai Intézetbe helyeztük át. Ott két ízben: 1967. decemberben és 1968. februárban ápolták. Státusából kiemelnénk, hogy bo.-on a submandibuláris régióban több, tömött nyirokcsomót észleltek, átvilágítva mindkét tüdőben borsónyi metastasis árnyékokat találtak, jo.-on pleurális exsudatummal. A beteg We értéke 70 mm/ó-ra emelkedett. Therapiaként Actinomycin ,,D”-t és Cyclophosphan-t alkalmaztak. Az eltávolított tumor szövettani lelete: babnvi barnás-vörös színű tumorrészletet részben formaiinban, részben glutáraldehydben fixáltunk, majd paraffinba ágyaztunk. A metszeteket haematoxilin-eosinnal, thioninnal, Van Gieson és Mallory szerint festettük meg. Mikroszkóp alatt nagy, eosinophil plasmájú, túlnyomórészt kerek és ovális magvú sejtek syncytiuma alkotja a tumorszövetet. A magok chromatinban dúsak, egy vagy több magvacskával rendelkeznek. Kevesebb számú egészen megnyúlt, orsó alakú sejtforma is észlelhető, melyek némelyike, —mint Scuderi írja, az— excentrikusán fekvő mag miatt „ebihalhoz” hasonló alakú. Számos sejt mutat oszlási alakokat. Harántcsíkolt fibrillumokat nem látni. Erek, kötőszövetes sövények a tumorban nincsenek. Helyenként finom parenchymás bevérzés látható. A tumor széli részein izolált harántcsíkolt izomelemeket látni daganatsejtektől körülvéve, melyek a destruált külső szemizmokból származnak (1. 4—7. ábra). Megbeszélés Ismertetett betegünknek primaer orbita sarcomája volt. Legelső tünetként a látásromlást észlelte, az emmetróp beteg 3,5 D túllátóvá vált. A fénytörési hiba keletkezését a maculatáj tumor általi bedomborítása okozta. Ez az elődomborodás a műtét után csökkent. Maculatájon észlelhető bedomborodás és vízszintes irányú redőzöttség Reese szerint kórjelző értékű orbitális tumorok esetében. A protrusió megítélését a jobb szem hiánya megnehezítette, a korai diagnózist elősegítő kettősképeket a beteg nem észlelhette. Hisztológiai képe alapján az eltávolított tumort embryonális típusú rhabdomyosarcomának tartjuk, melyben transverzális vagy longitudinális csíkoltságot mutató fibrillumot nem találtunk. Betegünknél a palliativ műtéti beavatkozást követően pár hónap alatt nyirokcsomó és tüdőáttétek léptek föl, melyeket a cytostatikumok és cytostatikus hatású antibiotikumok alig befolyásolhattak. A gyermekkorban az orbita tumorok között fő helyen szereplő primaer sarcomák az idősebb korban is előfordulnak, és az időben alkalmazott sebészi és onkológiai kezelés ellenére gyakran letalis kimenetelűek. Összefoglalás Szerzők idős, monoculus betegen fellépett primaer, embryonális típusú sarcoma esetét közlik. A klinikum megbeszélése mellett macroscópos és histológiai photographiákkal illusztrálják a kórlefolyást. IRODALOM. 1. Abrahams I. W. and al.: Arch. Ophthal. 79. 185. 1968. — 2. Ashton N.—Morgan в.: J. Clin. Path. 18/6. 694. 1965. — 3. Calhoun F. P.—Reese A. B.: Arch. Ophthal. 27. 558. 1942. — 4. Forrest A. W.: Arch. Ophthal. 41. 198. 1949. — 5 Szemészet 65
